Megkezdték a Nagy piramis aknáinak a feltárását. A Leeds-i Egyetem által készített különleges robotot nemrég új, de a technikai fejlettségéhez képest rossz minőségű képeket készített a piramis déli aknájában. A szerkezet kameráját átvezették a korábban fúrt résen, és alaposan megvizsgálták a két „fogantyút”. A gyatrán összevágott, felvételeken jól látszódik, hogy a két fémdarab vége visszafelé görbül. Így bizonyossá vált, hogy a kőtömbbe helyezett fémtárgyak nem az ajtó nyitását-zárását szolgálják, és nem is díszítés céljából helyezték oda, hiszen ezeket  senki sem látja.

Igencsak szembetűnő, hogy a jobboldali (képen a baloldali) fémrúd erősen korrodálódott, sőt a rúd körül az anyag elhasználódására utaló mészkőporladék is látható. Ezzel szemben a baloldali (képen a jobboldali) rudat mintha most helyezték volna be, korrózió nyomai alig látszódnak, sőt a mészkő és a rúd csatlakozási pontjánál egy fémgyűrű is körbeöleli azt. A fémtárgyak között, a járat mennyezetén halványan látszódó S forma, mintha elektromos kábel, vagy az azt beburkoló szigetelő anyag lenne.

A vezeték

 

Miután az ajtó mögötti területet is alaposan megvizsgálták, további különös dolgok tárultak a kutatók szemei elé. A padlóra egy hosszú vörös vonalat és több kisebb ábrát festettek.

Ezeket a jeleket a félrevezetés miatt ismeretlen hieroglifáknak mondják. Peter Der Manuelian, a Harvard Egyetem egyiptológusa szerint pedig, a firkák egykor munkacsoportok, a mai értelemben vett "tagjei" védjegyei lehettek, akik számokat, dátumot és a nevüket örökítették meg az utókor számára. Más kutatók díszítő funkciót tulajdonítanak a falfirkáknak. Elképzelhetőnek tartják azt is, hogy akár vallási, szimbolikus, mágikus jelentésük lehet. Abban egyetértenek a tudósok, hogy a feliratok megfejtése segíthet megoldani a rejtélyt, hogy milyen célt szolgáltak a titkos aknák.

A legfelső és a legalsó, az 5-ös számhoz hasonlító jelekkel azonban, egyértelműen a mészkőtömbbe helyezett fém rudakat jelölték. Nincs itt semmi titokzatosság és mágia. A rajzok ugyanúgy ábrázolják a görbületet és a rögzítéshez szükséges derékszögű meghajtást.

A középen lévő Y-alakú jel pedig a pozitív és a negatív kábelt, a piros pont pedig a csatlakozási vagy rögzítési pontot jelöli. A jelek mellet egy hosszú vörös vonal is látható, mely egészen a falig, a következő zárókőig ér. Ennek a vonalnak a végén valószínűleg egy kábel maradványai láthatók, ami eltűnik egy apró résben.

Maradványok a vörös vonalon

 

Ezek a rajzok tehát útmutatást adnak a fém rudak és a hozzá csatlakozó kábelek elhelyezéséhez. Azonban a fém rudak állagán, különösen a jobboldalin, jól látszódik, hogy erős kémiai igénybevételnek voltak kitéve. Emiatt ezeket a fémtárgyakat és a kábeleket időközönként cserélni kellett. Ennek során a régi rudakat kivésték, majd az újakat a kőtömbbe helyezték és tömítőanyaggal rögzítették. Mindez jól látható az alábbi képen. A kapocs körüli fehér folt a tömítőanyag.

A fém rudat habarccsal rögzítették

 

Christopher Dunn szerint ezek a fém rudak valójában elektródák, melyek derékszögben meghajtott vége egy savas oldatba ért.

Véleményem szerint ez nem valószínű, mert a savas folyadéknak a nyomai nem láthatók az akna mészkőből készült falain, ráadásul ez a folyadék az illesztéseknél rögtön elfolyt volna. Azt hogy az elektromos áramot mégis miképpen állították elő, továbbra is rejtély marad.

A denderai Hathor templom egyik domborműve is arról árulkodik, hogy az ősi Egyiptomban ismerték és használták az elektromosságot.

Ezen faragványon a dzsed-oszlopok úgy néznek ki mint a mai nagyfeszültségű szigetelők. A hatalmas lámpa belsejében tekergő kígyó pedig elektromos szikrák vagy gázkisülések lehetnek, melyek a feszültség hatására lépnek ki a lótuszvirág közepéből.

Ha sikerülne átfúrni az utolsó tömböt is, minden bizonnyal egy termet találnának a kutatók, hiszen a szerelési munkálatokat a szűk járatok miatt, csak a megfelelő hozzáférés biztosítása mellet lehetett csak elvégezni. De az is lehetséges, hogy ez már a járat vége, mert a második zárókő jelentősen eltér az elsőtől. Ennek a kőtömbnek a felülete már nem csiszolt, hanem durva, és repedések is láthatók rajta, ami arra utal, hogy külső erőhatásoknak van kitéve.

A robot a következő hónapok során alaposan megvizsgálja a másik zárókövet is, majd ezt követően az északi aknát is fel fogja tárni. A kutatócsoport 2011 végéig szeretné befejezni a feltárásokat, majd 2012-ben részletes jelentésben fogja közölni az eredményeket.