Az ősi tanítások, mítoszok, jóslatok szerint az emberiség történelmében egyfajta körforgás figyelhető meg. A világ elfárad, elpusztul ezt követően újjászületik, fejlődik majd hanyatlásnak indul és ismét megsemmisül. Az Isteni tervnek megfelelően a történelem mindig megismétli önmagát.
A X. században íródott Brahma Vaivarta Purana című hindu szent irat szerint az emberiség korszaka négy világkorszakból épül fel. Az első korszak a Szatya-Yuga, az Aranykor, az igazság kora, amikor a Földön béke és tökéletes boldogság uralkodik. Az ezt követő korszakokban a társadalom fokozatos romlása figyelhető meg, míg a legutolsó negyedik korszak, a Kali-Yuga, a Vaskor, mind közül a legsötétebb. Ezt az időszakot kegyetlen háborúk, elnyomás, önzés, hazugság, irigység stb. jellemzi. A szent irat szerint az utolsó kor végén újra megszületik Krisna azért, hogy megbüntesse a tisztességtelen embereket és felemelje azokat a lelkeket, akik ebben a szörnyű korban is tiszták tudtak maradni.
Az ötezer évesre becsült Visnu Purana is megemlíti, hogy bizonyos időközönként, elsősorban akkor, amikor a vaskori ember válaszút elé érkezik, vagy változtat mindent elpusztító tevékenységén, vagy pedig a teljes megsemmisülés fenyegeti, az emberiség jótevőjeként mindig megjelenik egy ember. Ez a lény egy fehér lovon végigvágtat a Földön és lángoló kardjával megsemmisíti a gonosz erőit, letéve ezzel egy boldogabb időszak, az Aranykor alapjait, mely tízezer évig fog tartani.
A mayák legendái szerint az Istenek hétszer teremtenek embert és a mi társadalmunk az ötödik teremtés. Az első nemzedék volt a legtisztább, a legtökéletesebb. Az ezt követő korokban az emberekből fokozatosan kivesztek az erények, a lelkek tisztátalanná váltak és az eddigiek közül a mostani a legbetegebb társadalom. Ennek a hanyatló kornak a végén azonban új remény virrad, hiszen a Tollaskígyó vezetésével visszatérnek az égi testvérek. A szellemi sötétséget legyőzi a szívből áradó, lelket simogató szeretet és kezdetét veszi egy boldog időszak, az Aranykor. Tudni kell azt is, hogy az élet gyökeres megváltozását úgy, mint az előző két teremtés esetében, jelentős emberáldozatokkal járó természeti csapások kísérhetik, például földrengések, melyek következtében földrészek tűnhetnek el és újak emelkedhetnek fel a tenger mélyéről. Az ősi kínai filozófia tanítását figyelembe véve, mely szerint az egymással szemben álló erők mindig kiegyenlítik egymást (tűz-víz, világosság-sötétség) azt valószínűsítik, hogy a népek emlékezetében megmaradt katasztrófa, az özönvíz után az ősi törvénynek megfelelően tűzözön tör majd a Föld lakóira. Ennek jelei már ma is érzékelhetők, hiszen egyre gyakrabban közelítik meg a naprendszerünket és a Földünket, kószáló kisbolygók, üstökösök és meteoritok, melyek becsapódása lángba boríthatja akár az egész bolygót. Az átrendeződést túlélők viszont komoly változásokat tapasztalhatnak majd a testükben. A tudat fejlődésének köszönhetően egyes emberek különleges képességekre tehetnek szert. Pusztán a gondolat erejével tárgyakat mozgatnak, lebegnek a föld felett vagy akár az időjárás befolyásolására is képesek lesznek.
A nagy visszatérést és az Aranykor beköszöntének történetét még számos nép mitológiája, próféciája − germán, egyiptomi, ausztrál bennszülött, dogon, hopi indián − megemlíti. De vajon mindez mikor fog megtörténni? Van-e kézzel fogható, pontosabban szemmel látható bizonyíték arra, hogy ezeket a történeteket nem csak a gondtalan élet utáni vágyakozás szülte? A Földön van egy ősi épületegyüttes, egy csillagóra, melyhez, ha nyitott elmével közeledünk, feltárja előttünk a jövőt megmutatva azt, hogy mikor történik, történhet meg a lélek ébredése és az Ég küldöttének a visszatérése.
Mindenekelőtt tudni kell, hogy a Föld forgástengelyének dőlésszöge a Nap körüli keringési pálya síkjához képest 23,5° szöget zár be. A Földtengely, a Nap és a Hold forgatónyomatékának hatására elmozdul és közel 25920 évenként tesz meg egy kört.
A tengely elmozdulása (precessziója)
A Föld tengelye nagyjából 4320 évenként mindig egy másik csillagképre, jelenleg az Ursa Minor (Kisgöncöl) csillagképben lévő Polaris nevű csillag irányába mutat. A bolygónk forgástengelye 4320 évvel ezelőtt a Sárkány (Draco) csillagképben lévő Thuban (Alfa Draconis) csillagra, ezt megelőzően 8640 évvel a Hercules csillagkép irányába, előtte a Lant csillagkép Vega nevű csillagára, annak előtt a Hattyú csillagképbe tartozó Denebre, 17280 évvel ezelőtt pedig a Cephesus csillagkép kék óriására, az Alfirkra mutatott. Őseink fejlett csillagászati tudással rendelkeztek, ismerték ezt a mozgást és ennek a tudásnak a birtokában üzentek is a későbbi nemzedéknek.
Ezt az üzenetet a Föld legnagyobb és leglenyűgözőbb őskori építményei a gízai fennsík piramisai hordozzák. Tagadhatatlan tény, hogy a három piramis elhelyezkedése az égbolt egyik legjellegzetesebb csillagképének, az Orion (Nimród-Ménrót) övében lévő három égitest, az Alnitak, az Alnilam és a Mintaka nevű csillagoknak a leképezése.
Az Orion öv és a gízai piramisok
De vajon mi késztette az akkori embert, hogy egy ily hatalmas építményt létrehozzon? Ha valóban üzenni akartak nekünk, akkor apró és sérülékeny tárgyak (aranylemezek, papírlapok, kővésetek) helyett egy olyan megoldást kellet választaniuk, ami ellenáll az idő viharainak. Olyat, amit a legnagyobb földrengés vagy vízözön, az emberi butaság és mohóság sem bír elpusztítani és az igaz múlt megismerését akadályozók sem tudják sötét vatikáni pincékbe, amerikai bunkerokba elrejteni az üzenet hordozóját. Mielőtt felvázolnám, hogy miképpen működik, avagy mit üzen nekünk a gízai piramis együttes, egy apró, de mégis fontos jelenséget ismertetek.
Az egyiptológusok azt állítják, hogy a nagy piramis szomszédságában lévő kispiramisok a fáraó rokonainak temetkezési helyei. De ugyanúgy, ahogy a három nagyobb piramis esetében ezek sem ezt a célt szolgálták, hanem egy éves naptár részét alkották és alkotják ma is. A gízai építmények központja a 30. szélességi fokon helyezkedik el, így a felkelő Nap a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején pontosan a keleti irányt jelöli ki. A horizonton felbukkanó Nap sugarai, a nyári és a téli napforduló idején, ettől az iránytól északra és délre egyaránt 28°-os szöget zárnak be. A tavaszi és az őszi napéjegyenlőség időpontjában, napfelkeltekor, a középen lévő kis piramis, a Meritetes árnyékának a csúcsa, a Khufu piramis (Nagy Piramis) keleti oldalának egyik élén kijelöl egy pontot. Ha ebből a pontból egyenest húzunk a Hetepheres piramis csúcsán keresztül, akkor az a keleti iránnyal szintén 28°-os szöget zár be. A nyári napforduló idején a Hetepheres piramis árnyéka vetül a Nagy Piramisra. Ezt követően, ahogy múlik az idő, a piramis árnyéka fokozatosan észak felé mozog, és az őszi napéjegyenlőség idején már a Meritetes piramis csúcspontjának árnyéka kertül az adott pontra. A piramisok árnyékai tovább mozdulnak északi irányba és a téli napforduló idején már a Hanutsen piramis árnyékának csúcsa kerül az árnyékpontra. Ugyanez a folyamat visszafelé is lejátszódik, a piramisok árnyékai déli irányba mozdulnak el. Tavaszi napéjegyenlőség idején a Meritetes, a nyári napforduló időpontjában pedig ismét a Hetepheres piramis csúcsának árnyéka látható a Nagy Piramis oldalának élén.
A gízai napóra működése
A gízai piramisok azonban nem csak a Földi, hanem a kozmikus időt is mérik. Azt az időpontot is megjelölik, amikor a Föld tengelye egy teljes kör megtétele után, elér ahhoz a ponthoz ahová 25920 évvel ezelőtt mutatott. Honnan tudható hogy melyik ez a pont? A választ a Föld legrégebbi szobra, piramisok közelében fekvő a Szfinx adja meg. Ez a szobor már évezredek óta, mint a szeretett gazdáját váró hűséges eb réved látszólag a semmibe, de pontosan a keleti irányba. Egyes egyiptológusok azt állítják, hogy a szobor a mellette található templomhoz tartozik, egy másik elmélet szerint pedig a piramisokat védelmezi. A Szfinx része ugyan a piramis együttesnek, de egészen más értelemben kapcsolódik az építményekhez. A szobor távolba tekintő szemei ugyanis éppen azt az időpontot jelölik, amikor a Föld tengelye megtett egy kört. Mivel a gízai piramisok építői az Oziriszt megszemélyesítő Nimród csillagkép központi övét másolták le, ezzel egyértelműen arra utaltak, hogy ennek a csillagképnek a mozgását kell figyelnünk. Tehát amikor a Nimród csillagkép éppen a keleti horizonton kel fel, ott ahová a Szfinx tekint, lezárul egy időszak, véget ér egy világév. Megdöbbentő, de napjainkban az Orion öv éppen a keleti horizonton kel fel, természetesen ugyanott ahol 25920 évvel ezelőtt.
Nimród-kelte a Szfinx szemszögéből, 2012 december 21-én
Az öv kb. 200-300 évig (ez nagyjából csupán 8 ívpercet jelent) ugyan még közelíteni fog a keleti ponthoz, de ez a néhány száz év, földi mértékkel mérve csupán leheletnyi idő a kozmikus évhez képest. Ráadásul a világegyetem alkotóelemei állandó mozgásban vannak, a Föld tengelyének dőlésszöge is változott az idők folyamán, így nem biztos, hogy az építők pontos tájolása ma is érvényes. A gízai piramisok építői, tehát nem egy 10 ezer évvel ezelőtti csillagállásra hívták fel a figyelmünket, mint ahogy azt néhány mai írás megemlíti, és nem is az Oroszlán csillagkép a megoldás kulcsa, miképpen a nemrég bemutatott, A piramisok titkainak leleplezése című filmben állítják. Az ég színpadán Nimród király a főszereplő, az alvilág kapujának őrzője, Aker, az oroszlán pedig a felügyelő. Az egyiptomi mitológiából ismert, oroszlánként is megjelenő Aker kettős-szfinxe őrzi az alvilági barlangot. Aker könyve vagy más néven a Föld könyve szerint, Aker rabul ejti a nagy Aphophisz kígyót, az Istenek ellenségét, miután Ízisz darabokra vágta. Úgy gondolták, hogy ő nyitja ki a Föld kapuját a király számára azért, hogy az beléphessen az Alvilágba. Emellett védelmezi őt azáltal, hogy megragad és fogva tart különféle kígyódémonokat, amelyek fenyegetik.
Uroboros, az Időkígyó és Aker /Egyiptom i.e. 2300/
Az üzenet olvasásának helyességét igazolhatja, hogy a Nagy Piramis úgynevezett szellőzőaknái az Orion csillagképre, a Szíriuszra, az Ursa Minorra (Kisgöncöl) és a Dracora (Sárkány) mutatnak. Napjainkban a piramis egyik északi aknája, miképpen a Föld tengelye is, az északi sarkra, a Kisgöncöl felé néz. Ez az akna tehát szintén azt a pontot jelöli, amikor a forgástengely eléri égi útjának a végét. A király kamrájából észak felé mutató járat az északi sarkpont 4320 évvel ezelőtti helyét mutatja, azt a pontot, amikor a Föld tengelye a Sárkány csillagkép irányába állt. Ez az időpont, az egyiptomi kutatók számításával ellentétben, akik szerint Nagy Piramist Kr.e. 2470 tájékán kezdték el építeni, talán a piramisok építésének valós időpontját árulja el. Fontos megemlíteni, hogy a Királynő kamrájának egyik dél felé futó aknája, az égbolt legfényesebb, olykor kékesfehéren és vörösen sziporkázó csillaga, a Szíriusz felé mutat.
A Nagy Piramis aknái
Az egyiptomi mitológiában a Szíriusz, az egyik legjelentősebb istenségnek, Ízisznek, az Ég királynőjének, az Istenek anyjának, a mágia nagy úrnőjének, az ég fényhozójának stb. volt az égi megfelelője. A Szíriusz felé mutató tengely talán a visszatérő testvérek otthonát jelöli?
Ennyi egyezés után nyugodtan kimondható, hogy az égi kör most már bármikor bezárulhat. Az Időkígyó, az Uroborosz hamarosan ismét a farkába harap. Az oly sok nép mitológiájában megemlített, némelyeknek örömteli, míg másoknak kegyetlenül fájdalmas átrendeződés, a világ újjászületése bármikor kezdetét veheti. Aker mitológiáját értelmezve hamarosan megáll az idő, kinyílik egy csillagkapu, a Föld kapuja, melyen keresztül a Király hús-vér lényként vagy energia formájában ismét alászáll és belép az Alvilágba, a Földi élettérbe. Ezek az új erők idézik majd elő az emberi tudat fejlődését, ébredését, a természetfeletti képességek kialakulását és az Aranykor eljövetelét.
Hozzászólások