Magyar Paleoasztronautika Oldal

Valamikor az i.e. 2041-ben Inanna mindenképpen rá akarta tenni a kezét Marduk területeire ezért Amar-Sin-t rávette arra, hogy katonai szövetséget hozzon létre és közös hadjáratot indítsanak a Sinai-félsziget és Kánaán ellen. Az i.e. 2038-ban Amar-Sin-t utóda Shu-Sin követte, akinek sikerült szétrombolnia mindazt, amit előde felépített. Az i.e. 2029-ben Shu-Sin le is mondott a trónról és a helyét Ibbi-Sin vette át. Ettől kezdve a nyugati területeket Marduk kerítette hatalmába. Az i.e. 2024-ben a helyzet kritikussá vált. Marduk akkora hatalomra tett szert, amelyet az istenek nem engedhettek meg. Az összes annunaki kivéve Enkit azon a véleményen volt, hogy Mardukot meg kell semmísiteni. Anu kiadta a parancsot a nukleáris töltetek bevetésére. Ninurta és Nergál atomrakétákkal megsemmísítette az űrrepülőteret valamint a közelben fekvő városokat. Azonban egy dologgal az annunakik sem számoltak és ez a széljárás volt. A feltámadó szél miatt a radioaktív felhő egyenesen az Ur  III. dinasztiája által uralt városok felé vonult és mindent kipusztított, ami az útjába került. A Sinai-félsziget és a Holt-tenger akkoriban változott meg és nyerte el a jelenlegi állapotát. A radioaktív sugárzás embert, állatot és növényt egyaránt elpusztított még az isteneknek is menekülniük kellett, ha nem akartak fertözést kapni. A legtöbb fiatal annunaki elmenekült, de voltak, akik még azokban a vészterhes időkben sem fordítottak hátat szeretett városaiknak. A fiatalabb istenek nem ismerték a nukleáris fegyverek hatalmát, mivel a Földön születtek és mindezt legendának tartották. Az idősebbek Anu, Enlil, Enki, akik a Nibirun születtek és végigharcolták a nibirui polgárháborút a hatalomért Alalu-val szemben, azok emlékeztek a nukleáris fegyverek pusztító erejére. 

Siralomének Ur városának pusztulása fölött, az asszuri asszír könyvtár agyagtáblája nyomán:

"Forgószél dühöng a földön, mely megsemmisíti az országot, megtámadja a város hajóit, és elpusztítja őket... (Mullil) vadászgat az ég boltozatján, tüzes esőt bocsát alá a forgószélből... megragadja a nappal sugárzó fényét. A Fényes Nap országában úgy süt csak a nap, mint este a csillag. Az éjszakát, mely örömet szerzett és enyhet hozott, a Délvihar ragadta meg. Az emberek poharai porral teltek meg. A tüzvihar nyomában, mely  romba döntötte az országot, halálos csend támadt, mely úgy borult Ur városára, mint egy kendő, és beburkolta, mine egy lepedő. A szélvihar vad bika gyanánt ront az országra - a nép sírva panaszol. Ezen a napon eltünt a városból a fény, rommá lett a város... A város tágas kapuiban holttestek hevertek, a várospiac szétszórt emberekkel volt tele... A férfiak nem húztak harci sisakot, nem öltöttek harci vértet. Úgy feküdtek ott, vérükben, ahogy anyjuk a világra hozta őket. Akit eltalált a mitumfegyver, az nem ölthetett magára vértet. Bár nem voltak részegek, dülöngéltek az emberek... Gyenge és erős egyforma halált halt Urban. A vénekkel, kik házaikban maradtak, tűz végzett. A gyerekek, akik anyjuk ölében ültek, úgy elsodródtak, mint a folyami halak... Az ország minden felhalmozott kincse megsemmisült. Az ország minden kincstárára tűzeső esett. A bömbölő vihar, mely összezúzta a városokat, az országban minden jónak véget vetett..., asszonyt, gyermeket sem kímélt, és eltüntette a fényt..."