Miután átnéztem az ókori Egyiptomról szóló paleoasztronautikai témájú forrásokat és papiruszfordításokat, arra a következtetésre jutottam, hogy az ősi Egyiptomban valamiféle titkos űrprogram zajlott.
A szent szövegek visszatérő motívuma a transzcendens utazásra való felkészülés. A fáraót arra készítették fel, hogy ha eljön az idő, akkor megkezdi az utazását az égbe a csillagok közé, ahol találkozik az őseivel és az istenekkel. Ám a jelek szerint nemcsak a királyt, hanem minden arra alkalmas személyt alávetettek ennek a kiképzésnek, amit akkoriban beavatásnak neveztek, hiszen olyan titkokba nyertek betekintést, amelyekről nem beszélhettek soha senkinek.
Az egyiptológusok gyorsan elintézik a problémát azzal, hogy a fáraó egyfajta jelképes asztrális utazásra indult és semmi több. Az egyiptomiak úgy tartották, hogy az isteneik egy messzi világból az Iribu nevű csillagról érkeztek, aminek a szárnyas nap volt a szimbóluma. Az ősi feljegyzések szerint az Iribu a Dat rendszerben található az Orion csillagképben. Mindenesetre érdekes, hogy az egyiptomiak ennyire pontosan nyilván tartották a különféle, istenekkel kapcsolatos eseményeket. Az egyiptomiak tehát tudatosan készültek a nagy utazásra az istenek világába, egy másik világba, amely sokkal szebb és kellemesebb, mint a Föld. Később ez az űrprogram nyilván elsilányodott és a technikából misztikus varázslat lett, amit a halott kultusszal kapcsoltak össze. Nem véletlen, hogy az ősi egyiptomiak a maguk módján kivétel nélkül a másik világba készültek feltehetőleg az Iribu bolygóra, ahogy az istenek azt megígérték.
Az úgynevezett "memphisi kő" az istenek érkezését beszéli el. A követ a bonni egyetem egyiptológusa Walther Frank fordította le és ekképpen hangzik a szöveg:
"Emberekhez hasonló, istenekkel egyenértékű lények érkeztek sok ezer évvel ezelőtt az űrből a Földre. A hazájuk az Orion csillagképben volt: az Iribu bolygó, amely a Dat rendszerben található. Az istenek élő fizikai lények voltak, és azért jöttek, hogy nekünk bölcsességet és tudást adományozzanak."
A szent szövegek visszatérő motívuma a transzcendens utazásra való felkészülés. A fáraót arra készítették fel, hogy ha eljön az idő, akkor megkezdi az utazását az égbe a csillagok közé, ahol találkozik az őseivel és az istenekkel. Ám a jelek szerint nemcsak a királyt, hanem minden arra alkalmas személyt alávetettek ennek a kiképzésnek, amit akkoriban beavatásnak neveztek, hiszen olyan titkokba nyertek betekintést, amelyekről nem beszélhettek soha senkinek.
Az egyiptológusok gyorsan elintézik a problémát azzal, hogy a fáraó egyfajta jelképes asztrális utazásra indult és semmi több. Az egyiptomiak úgy tartották, hogy az isteneik egy messzi világból az Iribu nevű csillagról érkeztek, aminek a szárnyas nap volt a szimbóluma. Az ősi feljegyzések szerint az Iribu a Dat rendszerben található az Orion csillagképben. Mindenesetre érdekes, hogy az egyiptomiak ennyire pontosan nyilván tartották a különféle, istenekkel kapcsolatos eseményeket. Az egyiptomiak tehát tudatosan készültek a nagy utazásra az istenek világába, egy másik világba, amely sokkal szebb és kellemesebb, mint a Föld. Később ez az űrprogram nyilván elsilányodott és a technikából misztikus varázslat lett, amit a halott kultusszal kapcsoltak össze. Nem véletlen, hogy az ősi egyiptomiak a maguk módján kivétel nélkül a másik világba készültek feltehetőleg az Iribu bolygóra, ahogy az istenek azt megígérték.
Az úgynevezett "memphisi kő" az istenek érkezését beszéli el. A követ a bonni egyetem egyiptológusa Walther Frank fordította le és ekképpen hangzik a szöveg:
"Emberekhez hasonló, istenekkel egyenértékű lények érkeztek sok ezer évvel ezelőtt az űrből a Földre. A hazájuk az Orion csillagképben volt: az Iribu bolygó, amely a Dat rendszerben található. Az istenek élő fizikai lények voltak, és azért jöttek, hogy nekünk bölcsességet és tudást adományozzanak."
A bölcsesség alatt abban az időben a fejlett technológiát értették, amelyet csak a bölcsek a titkok tudói ismertek. A bizonyíték az ősi űrhajók létezésére maga az egyiptomi művészet. Az obeliszkek, a héliopoliszi benben kő, ami tulajdonképpen egy kúp alakú űrrakéta lehetett, a különböző égi bárkák ábrázolásai, rakétasiló keresztmetszetű masztabák, a lépcsők, amelyek az égbe vezetnek, mind mind jelképes utalás arra, hogy fel akartak emelkedni a Földről. A leggyanúsabb jel a nagy érdeklődés a csillagok, csillagképek és konstellációk iránt. Természetesen ezek a motívumok más kultúrákban Kínában, Indiában és közép-amerikában is felbukkannak.
Írta: Esekiel Stone
Hozzászólások