Az i.e. 556 május 19. a Nibiru eljövetelének és Anu földreszállásának napja volt, ám a várt találkozás elmaradt. Anu nem jött el és emiatt egy kisebb zavar támadt az emberek és az annunakik között. Azon a napon egy váratlan, elöre nem jelzett napfogyatkozás történt. A Nibiru napfogyatkozást okozott, de valami más is történhetett, mert az annunakik hirtelen elhagyták a Földet. Ez volt az a nap, amikor az istenek elmentek. Arról, hogy mi álhatott a sietös távozás hátterében csupán találgatások állnak a rendelkezésünkre.
Az i.e. 556-ban bekövetkezett váratlan napfogyatkozás a NASA számításai alapján:
Zecharia Sitchin elképzelhetönek tartja, hogy az emberiség feletti kontrollt az annunakik végképp elvesztették és távozni kényszerültek. A NASA számításai szerint az i.e. 762-ben bekövetkezett egy napfogyatkozás, amely asszíriában jól megfigyelhetö volt. Ezt követte egy második az i.e. 584-ben, amely a Földközi-tenger térségét érintette. A harmadik, a redhagyó az i.e. 556-os váratlan napfogyatkozás volt, amelyet a korabeli krónikások fel is jegyeztek, mert sehogy sem értették miért nem tudták ezt elöre megjósolni. A magyarázat kézenfekvö mivel a Hold nem ott volt, ahol lennie kellett és ezt a káldeusok is sejtették. A Napot a Nibiru takarta el.
Az i.e. 556-os napfogyatkozást rögzítő sumér ékirásos agyagtábla jelei:
A NASA mindezt Zecharia Sitchin kutatásai és az eredeti szöveg fordításai alapján elemezte ki. Az i.e. 550-ben szintén váratlanul Nannar (Sin) és felesége visszatértek a Földre és Harranban (város Észak-Mezopotámiában) telepedtek le. Marduk fia Nabu-Naid eközben egy új vallás alapjait kivánta megteremteni és emiatt Marduk papjai kiközösítették. Nabu-Naid az eseményeket követően számüzetésbe vonult a mai Szaud-Arábia területére. Ekkor jött létre az ősi pogány arabok vallása, amelyben 360 különféle istent tiszteltek, ezek közül akkoriban csak egy volt Al-ilah. Nannar (Sin) és a felesége már öregek voltak. Valójában róla mintázták Al-ilah alakját, az ő nevét viseli a Sinai-félsziget is feleségéről pedig egy várost neveztek el az emberek. Nannar (Sin) volt az ősi sumér hold isten, éppen emiatt a pogány arabok a félholdat megkülönböztetett tisztelettel övezték. Az i.e. 460 a görög városállamok felvirágzásának a kora volt. Túl voltak már a perzsákkal folytatott véres háborúkon, de a vészterhes idők még közel sem értek véget. Az i.e. 331-ben Alexandrosz (Nagy Sándor) miután Macedóniából egyesítette az ősi sumér birodalmat bevonult Babilonba, hogy Marduk áldását kérje a világ meghódítására. Marduk azonban ekkora már halott volt. Mardukot késöbb Nabu-Naid is követte s igy már a régmúlt nagy istenei mind megtértek az őseikhez. Az i.e. 323 Alexandrosz máig tisztázatlan körülmények között meghalt Babilonban. Fiatalon feltehetőleg mérgezés végzett vele, de ez soha nem derült ki mivel a sírjának helyét hétpecsétes titok övezi. A régi idők istenei mind meghaltak. Az útódaik és követöik, akik még ismerték az annunakik hátrahagyott technológiáit a jelek szerint tovább probálták befolyásolni immáron a háttérben megbújva az emberiség történelmének alakulását. Az i.e. 60-ban a titokzatos istenek által támogatott Római Birodalom katonái Baalbek városában felépítették a Jupiter templomot majd betörtek Jeruzsálembe és kifosztották a Salamon templomot. A templomból értékes (arany) tárgyakat vittek el, amelyeket valamilyen rejtélyes okból nem olvasztottak be, ezeknek a tárgyaknak a további sorsa ismeretlen. Az i.e. 0 körül (a dátum bizonytalan) megszületett Jézus Krisztus szeplötelen fogantatással. Az i.sz. 622-ben szinrelépett Mohamed proféta, akit születésétől kezdve Gabriel arkangyal pártfogolt. Ő volt az utolsó próféta. Gabriel utasításai alapján Mohamed Medinában követöket gyüjtött és elfoglalta Mekkát. Ezután már csak egy isten Al-ilah kapott helyet a Kába kő szentélyében.
Az i.e. 556-ban bekövetkezett váratlan napfogyatkozás a NASA számításai alapján:
Zecharia Sitchin elképzelhetönek tartja, hogy az emberiség feletti kontrollt az annunakik végképp elvesztették és távozni kényszerültek. A NASA számításai szerint az i.e. 762-ben bekövetkezett egy napfogyatkozás, amely asszíriában jól megfigyelhetö volt. Ezt követte egy második az i.e. 584-ben, amely a Földközi-tenger térségét érintette. A harmadik, a redhagyó az i.e. 556-os váratlan napfogyatkozás volt, amelyet a korabeli krónikások fel is jegyeztek, mert sehogy sem értették miért nem tudták ezt elöre megjósolni. A magyarázat kézenfekvö mivel a Hold nem ott volt, ahol lennie kellett és ezt a káldeusok is sejtették. A Napot a Nibiru takarta el.Az i.e. 556-os napfogyatkozást rögzítő sumér ékirásos agyagtábla jelei:
A NASA mindezt Zecharia Sitchin kutatásai és az eredeti szöveg fordításai alapján elemezte ki. Az i.e. 550-ben szintén váratlanul Nannar (Sin) és felesége visszatértek a Földre és Harranban (város Észak-Mezopotámiában) telepedtek le. Marduk fia Nabu-Naid eközben egy új vallás alapjait kivánta megteremteni és emiatt Marduk papjai kiközösítették. Nabu-Naid az eseményeket követően számüzetésbe vonult a mai Szaud-Arábia területére. Ekkor jött létre az ősi pogány arabok vallása, amelyben 360 különféle istent tiszteltek, ezek közül akkoriban csak egy volt Al-ilah. Nannar (Sin) és a felesége már öregek voltak. Valójában róla mintázták Al-ilah alakját, az ő nevét viseli a Sinai-félsziget is feleségéről pedig egy várost neveztek el az emberek. Nannar (Sin) volt az ősi sumér hold isten, éppen emiatt a pogány arabok a félholdat megkülönböztetett tisztelettel övezték. Az i.e. 460 a görög városállamok felvirágzásának a kora volt. Túl voltak már a perzsákkal folytatott véres háborúkon, de a vészterhes idők még közel sem értek véget. Az i.e. 331-ben Alexandrosz (Nagy Sándor) miután Macedóniából egyesítette az ősi sumér birodalmat bevonult Babilonba, hogy Marduk áldását kérje a világ meghódítására. Marduk azonban ekkora már halott volt. Mardukot késöbb Nabu-Naid is követte s igy már a régmúlt nagy istenei mind megtértek az őseikhez. Az i.e. 323 Alexandrosz máig tisztázatlan körülmények között meghalt Babilonban. Fiatalon feltehetőleg mérgezés végzett vele, de ez soha nem derült ki mivel a sírjának helyét hétpecsétes titok övezi. A régi idők istenei mind meghaltak. Az útódaik és követöik, akik még ismerték az annunakik hátrahagyott technológiáit a jelek szerint tovább probálták befolyásolni immáron a háttérben megbújva az emberiség történelmének alakulását. Az i.e. 60-ban a titokzatos istenek által támogatott Római Birodalom katonái Baalbek városában felépítették a Jupiter templomot majd betörtek Jeruzsálembe és kifosztották a Salamon templomot. A templomból értékes (arany) tárgyakat vittek el, amelyeket valamilyen rejtélyes okból nem olvasztottak be, ezeknek a tárgyaknak a további sorsa ismeretlen. Az i.e. 0 körül (a dátum bizonytalan) megszületett Jézus Krisztus szeplötelen fogantatással. Az i.sz. 622-ben szinrelépett Mohamed proféta, akit születésétől kezdve Gabriel arkangyal pártfogolt. Ő volt az utolsó próféta. Gabriel utasításai alapján Mohamed Medinában követöket gyüjtött és elfoglalta Mekkát. Ezután már csak egy isten Al-ilah kapott helyet a Kába kő szentélyében. 
Hozzászólások