Valamikor az i.e. 10500 körül Ziuszudra/Noé utódai három különálló csoportban széledtek szét a földön, hogy biztosítsák az emberiség fennmaradását. Ezalatt az annunakik nagyszabású környezet átalakításba fogtak. Új irányító központra volt szükségük, mivel a régit elmosta az áradat és hosszú időbe telt volna eltakarítani a romokat. Az új leszállópálya a Sinai-félszigeten létesült, az irányító központ pedig az a település lett, amely késöbb Jeruzsálem néven vált ismerté. Enki Egyiptomba látogatott és nekikezdett a Mezopotámiában alkalmazott eljárással lecsapolni a mocsaras területeket, hogy ezzel a felszinre hozza a termékeny földet. Az ősi feljegyzések is úgy hivatkoznak erre a müveletre, hogy Enki kiemelte a vízből a földet. Ninurta Enlil fia Mezopotámiában kapott feladatot, mint ahogy azt a vízözön elött is tette gátakat épített, hogy ismét lakhatóvá tegye a területet. Ninurta valamiféle hidrosztatikai mérnök lehetett, mert általában a duzzasztó gátakkal és a vízek szabályozásával hozzák összefüggésbe az alakját.
A vízözön túlélői
2010.07.23. 15:07 | Kilenc | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kilenc.blog.hu/api/trackback/id/tr912171116
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Hozzászólások