Az istenek vagy inkább helyesebben annunakik, de lehet őket annunaki isteneknek is nevezni, mint ahogy azt a korábbi bejegyzéseimben is tettem a Nibiru nevű bolygóról érkeztek a Földre. A Nibirun úgy 450000 évvel ezelött a hatalmat Anu ragadta magához és Alalu-nak a megbuktatott királynak menekülnie kellett. Alalu természetesen hova máshová rejtözött volna el, mint a Földre. A Nibiru ura tehát Anu lett, aki viszont egy sor problémát kapott örökségül az elöző uralkodótól, mint amilyen a szivárgó légkörrel kapcsolatos megoldásra váró kérdések is. A bolygóról annyit lehet tudni, hogy önmaga termeli a hőt és igy gyakorlatilag nincs szüksége a Nap vagy bármelyik csillag fényére. Emellett a Nibiru úgynevezett vízes bolygó, ahogy a sumér szövegek is hivatkoznak rá, rendkivül sok víz található a felszinén. A hatalmas égitest légköre viszont szivárog és ennek gátat kellett szabni. A számítások szerint valamikor 445000 éve Anu parancsot adott, hogy fia Enki, aki valójában egy mérnök volt, menjen a földre és kezdje el az arany kitermelését. Az annunakik (300-an) Enki vezetésével a Földre érkeznek, de elég kellemetlen körülményekkel kellett, hogy szembesüljenek, mivel a földi környezet teljesen más volt, mint amit otthon megszoktak. Olyan erős volt a gravitáció, hogy az annunaki csillaghajók, a Su-Szar-ok képtelenek voltak felemelkedni a felszinről, ráadásul a legtöbb landolás rögtön a tengerben végződött. Ekkor döntöttek úgy, hogy kipakolják a fegyverrendszert és anélkül már használhatóvá váltak a gépezetek. A másik idegesítő gondot a nappalok és az éjszakák gyors váltakozása jelentette. Ráadásul a légkör sem volt azonos, ezért kellett légzö maszkot viselniük. A Földön természetesen ekkortájt is volt élet, mert régebben a Nibiru egyik áthaladásakor a két bolygó ütközött egymással és igy a Nibirui életcsirák átkerültek a Földre. A környezet annyira azonban mégsem lehetet mostoha, gondoljuk csak arra hogy a Föld is "vizes bolygó" és az apróbb kellemetlenségeket leszámítva az annunakik nem hagytak fel a terveikkel. Enki vezetésével felépítették Eridut, az első várost és nekiláttak az aranykitermelésnek a Perzsa-öbölben. Az aranyon kivül persze azért más nyersanyagot is bányászak, mint pl. az uránérc, kobalt, kőolaj, földgáz, réz és a különféle kristályok. A háromszázak olyanok voltak, mint valamiféle előörs, akik a legalapvetőbb életkörülményeket fektették le ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a munkálatokat és a küldetést siker koronázza. A szövegekből arra lehet következtetni, hogy csak hozott felszerelésből dolgoztak, vagyis nem állt módjukban állandóan a Nibirura visszautazni, hogy újabb eszközöket vegyenek magukhoz. Éppen emiatt Enki és az emberei nem létesítettek nagy gyárakat, mert az a felszerelés elég volt számukra, amit a Nibiruról hoztak.