Magyar Paleoasztronautika Oldal

Abban az időben, amikor az annunakik a folyamközben tevékenykedtek Anu parancsára Enlil volt az istenek királya. Enlil birtokában voltak az úgynevezett sorstáblák (tup simti), amelyek korlátlan hatalmat biztosítottak a birtoklóik számára. Ez a hatalom nagy felelöséggel járt és körültekintöen kellett bánni vele. Enlil mégis elkövette azt a hibát hogy túl könnyelmünek bizonyult és fürdés elött a tó partján hagyta a hatalmi jelvényeit, a koronáját és a sorstáblákat. A sorstáblákra egyik kollégája egy bizonyos Zú tette rá a kezét, aki akkoriban valamiféle magasrangú biztonsági szakember feladatát töltötte be Nippurban. Zúról csak annyit, hogy egy olyan annunaki volt, aki befolyásos menlevéllel kereste fel Enlil városát és munkát kért Nippurban. A simulékony modorú Zú annyira jól helyezkedett, hogy egy idő után Enlil bizalmát is elnyerte, aki jutalmul megbízta Zút a kapuoszlop őrzésének feladatával. Mindezt egy repülő jármüvel feltételezhetően egy rotoros gépezettel végezhette, erre utal az idézet szövegében a felborzolt tollal való örködés, ami nyilván azt takarta, hogy a tolvaj annunaki egész idő allatt müködésben tartotta a madár alakú égi járművének rotorjait (szárnyait), hogy amint elllopta a táblákat rögtön kereket oldhasson Nippurból.

A sumér feljegyzések igy mesélik el a történteket:    

"Zu a szentély kapuja mellé repült, ott őrködött, felborzolt tollal napkeltéig. Fürdik Enlil a patak friss vizében napkeltekor, trónjáról felkelvén. Hever a földön fém-koronája, melette voltak a sorstáblák is... Zu felmarkolta a sorstáblákat, és így magához ragadta a főhatalmat."

 

Az alkalmat Zú kihasználta és magával ragadta a sorstáblákat majd elmenekült és egy ismeretlen helyen húzta meg magát. Az annunakik elég ingerültnek bizonyultak Enlillel szemben, de senki sem merte megkockáztatni, hogy a tolvaj után eredjen és visszaszerezze a sorstáblákat. Ezalatt Zú a hegyek között bújkált bizva abban, hogy lerázhatja a nyomába eredő üldözöit. A többiek nem voltak hajlandóak a lázadó Zú nyomába eredni, ami elég kényelmetlen szituációt váltott ki közöttük egészen addig, amig Ninurta végül besokalt és elvállalta a sorstáblák visszaszerzését. Enlil fia sem volt szivbajos a sorstáblák visszaszerzéséért minden isten hatalmának a felét követelte vagyis az Enlil után következö tisztséget amibe az annunakik végül kényszerüen, de belementek. Ninurta ezután a rebellis nyomába eredt és valóságos légi csatába bonyolodva sikerült megrongálnia Zú gépezetét, ami ezután lezuhant. Ninurta a "Déli Szél" támogatását élvezte, amely egy olyan harci repülőgép lehetett, ami képes volt a Föld erős gravitációját leküzdve felfegyverkezve légi harcba bocsájtkozni más jármüvekkel. Az annunakik tehát kikisérletezték, hogyan készítsenek olyan újfajta konstrukciókat, amelyek már a megváltozott gravitációs körülmények között is képesek voltak eredményes légiharcot produkálni. Igy nem kellett a fegyverrendszert kipakolni, mint ahogy ezt a kezdetek kezdetén a bolygóra érkezésük után tenni kényszerültek ha azt akarták, hogy a nibirui gravitációs viszonyokhoz szokott Su-Szar repülök fel tudjanak emelkedni. A mitosz a továbbiakban arról számol be, hogy Ninurta kezdetben égi nyilakkal támadta Zút, ám amikor ezek nem bizonyultak elég hatásosnak, mert ahogy a szöveg is említi féluton megáltak a levegöben és nem érték el az ellenséget bevetette a til-lum nevü fegyvert, ami már eltalálta a menekülö Zút. Arról lehetett szó, hogy egész egyszerüen az égi nyilaknak nem volt elég nagy a hatótávolsága és nem érték utól Zút. Ellenben a til-lum, ami a kutatók véleménye szerint egy nagyobb rakéta volt elégnek bizonyult ahhoz, hogy a lázadó jármüvét megrongálja. A sorstáblák igy visszakerültek az annunakik tulajdonába és Zút kirekesztették maguk közül. A sumér hagyományok szerint Zúnak 8 SÁR-ra (28000 földi év) számüzetésre kellett mennie egy azonosítatlan földi sivatagba.