Mai ismereteink szerint kb. 8 millió évvel ezelőtt jelent meg az emberfélék azon faja, akik már különböző eszközöket is használtak. A ma élő ember ősének a megjelenése kb. 500 ezer évvel ezelőttre tehető, s bár jóval fejlettebb volt elődeinél mégis egészen az újkőkorszak végéig, kb. Kr.e. 4500-ig kőeszközöket használt. Ennek ellenére a világ számos pontján kerülnek elő olyan többszázezer éves, fémből készült eszközök és különböző tárgyak, amelyek megkérdőjelezik a tudomány jelenlegi álláspontját, a magas értelemmel bíró lények megjelenésével és a Föld történetével kapcsolatban. Íme néhány, a hallgatás homályába burkolt különleges lelet, ami bizonyíthatja, hogy a kőkorszakban vagy jóval azelőtt, egy magas fejletséggel rendelkező kultúra virágzott a Földanya testén.
20.000-100.000 éves, fémből készült rugók
Az alsó képen egy hajszálvékony rugó nagyított felvétele látható
Ezeket a különböző méretű, a rendkívül vékony 0,003mm-től a 3cm vastagságig terjedő, csigavonalban feltekert szálakat, a 90-es évek elején aranykeresők találták az Urál hegység közelében, 3-12 méter mélységben. Anyaguk különböző: a nagyobbak rézből, a kisebbek igen ritka fémekből, volfrámból és molibdénből készültek. A volfrám nagy sűrűségű, olvadáspontja 3410°C és elsősorban az acél keménységének a növelésére használják, ötvözetlen formában pedig izzószálakat készítenek belőle. A molibdén szintén nagy sűrűségű, olvadáspontja 2650°C. Ezt a fémet is az acél szilárdságának a növelésére használják, ráadásul növeli a fém korrózió elleni védelmét is. Dr. Matveyeva szerint az a kavicsos-törmelékes réteg, melyben ezeket tárgyakat felfedezték legalább 100.000 éves. Ezeket a rugókat tehát az őskőkorszak utolsó szakaszában készíthették.
Ősi csővezetékek Kínában
Vasból készült csöveket találtak a Quinghai tartományban lévő Qaidam medencében, a Baigong hegy lábánál. Ez még nem is lenne különös, ámde ezek a vezetékek nagyon régiek és a fejlett ipari területektől távol, Kína gyéren lakott vidékén találhatók meg, ahol a hegytől északra csak pásztorok élnek.
Az itt lévő hegy barlangjának a bejáratánál, egy 40 centiméter átmérőjű, a barlang falába beágyazódott vezeték fut a föld mélyébe. A barlangtól kb. 80 méterre a Toson-tó homokos partján és a sziklák között pedig, keletről-nyugati irányba futó, különleges alakú, 2 – 4,5 cm átmérőjű (a legvékonyabb gyufaszál vastagságú) vascsövek hevernek minden felé. Hasonló átmérőjű csöveket találtak a tó medrébe eltemetve, melyek némelyike eléri a vízfelszínt.
A beágyazódott vezeték és egy azonos átmérőjű (40cm) cső vége
A csövekből vett minta vizsgálata során kiderült, hogy a cső anyagát 30%-ban vas-oxid, nagy mennyiségű szilícium-dioxid és kálcium-oxid alkotja. Anyagszerkezetének 8%-át nem tudták azonosítani. Liu Shaolin szerint a magas szilícium-dioxid és kálcium-oxid tartalom a vas és a homokkő hosszú ideig tartó kölcsönhatásának az eredménye, amiből az a következtetés vonható le, hogy ezeket a csöveket nagyon régen helyezték ide. Megközelítőleg 140-150 ezer évvel ezelőtt.
2,8 milliárd éves gömbök
Az elmúlt évtizedek során a dél-afrikai bányászok, egy több mint 2 milliárd éves rétegben, alumínium-szilícium-hidroxid kinyerése közben több száz, fémből készült 0,5-10cm átmérőjű gömböt találtak, melyek közül az egyik gömb felületén három, egymással párhuzamos vonal fut körbe. A gömbök belseje rostos szerkezetű, felületük pedig acél keménységű és karcmentes.
Anyaguknak az összetétele különböző és rendkívül változatos. A gömbök anyagát vörösvasérc(Fe2O3), kálcium-szilikát(CaSiO3), tűzvasérc(FeOOH) vagy vas-szulfid(FeS2) alkotja. Roelf Marx a dél-afrikai Klerkdorp múzeum –itt őrzik a gömböket- kurátora szerint a leleteket teljes rejtély övezi, hiszen látni rajta, hogy emberkéz alkotta, de a mai ismereteik szerint abban a földtörténeti korban melynek rétegeiben mindezeket megtalálták, a Földön még nem létezett értelmes élet.
A londoni kalapács
Ezt a nyéllel is rendelkező kalapácsot 1936-ban kirándulók találták meg egy patak medrében, a texasi London közelében. Geológusok szerint a kalapács egy 100 millió éves kőzetbe van ágyazódva. Megtalálásakor csak a nyél volt látható, a fejet körbeölelő kőzetet csak később hasították két részre. A felnyitás során sérülések keletkeztek a fémfej egyik élén, így láthatóvá vált egy ezüstösen ragyogó terület, melynek felszíne a mai napig rozsdától mentes.
A kalapács fejének az anyagtartalmát két intézetben is megvizsgálták. A vizsgálatok után kiderült, hogy a fej 96.6%-ban vasból, 2,6% klórból és 0,74%-ban kénből áll, azaz készítői majdhogynem tiszta vasat állítottak elő. Egyéb adalékanyagokat és szennyeződéseket nem találtak benne. A röntgenes vizsgálatok során megállapították, hogy a fej anyagszerkezetében nincsenek zárványok és egyéb szabálytalanságok, ami azt jelenti, hogy a vasat először kilágyították majd megedzették. A kalapács nyele az idők folyamán megkövesedett, belsejének egyes részei pedig porózus szénné váltak.
Hozzászólások