Magyar Paleoasztronautika Oldal

A Nibiru eljöveteléről az ősi asszírok is elképesztően pontos információkkal szolgáltak. Tudásukat részben sumér kútfőből merítették részben pedig saját megfigyeléseik is szerepet játszottak az isten bolygó beazonosításában. A következő idézet az asszír Enúma Elis V. verséből származik és a Nibirut irja le:

 Teremtés-eposz

Székhelyet teremtett az isteneknek.

Csillagkép-hasonuk gyanánt a Lumasi-csillagokat

az égre fölszegezte.

Megmérte az esztendőt,

felosztá szakaszokra,

tizenkét hónapja fölé eggyel-egyen

három csillagot rendelt.

Megjelölvén az évnek napjait,

Níbirunak székhelyet szentelt, köré feszes övet vont.

Hogy ne kísértsen vétek, tévedés:

Enlil s Éa helyét is kijelölte.

Kaput nyitott ki mindkét oldalon,

balra-jobbra erős reteszt rakott föl;

az égbolt tető-csúcsát Tiámat legbensőbb bensejébe helyezé.

Fölragyogtatta Nannart fényesen, reábízta az ég Őrizetét:

villanjon, mint a zord éj ékszere, sugáraival mérje az időt.

"Hónapról-hónapra, jöjj csak elő, lépj ki az ékes tiarából;

hó elején, a föld fölött ragyogva

hat napon át szarv alakban világíts;

hetednapon fél-koronát utánozz,

sabbátu-napon állj szembe a Nappal!

Ha pedig a látóhatáron utólér a Nap tüzes fogata,

attól fogva izzó korongod kisebbedve ragyogjon!

Bubbulu-napon közelítsd meg a Nap-pályát, majd

a harmincadik napon újra szemtől-szembe kerülj a Nappal!

Adj jósjelet, útján haladván.

Közeledvén hozzá, ítélkezz!"

Gilgames – Teremtés eposz (Enúma Elis). 5. tábla.

Nyersfordítás: Komorócy Géza, Vers: Rákos Sándor

A Nibiru a tudósítás szerint fokozatosan jelenik meg az égbolton. A szemlélök mindent pontosan leirtak ezért valószinüleg nem okozott az áthaladás katasztrófát, mert akkor nem maradt volna ránk ez a feljegyzés. A Nibiru hónapról-hónapra növekszik majd hat napon keresztül szarv alakban világít. A hetedik napon veszi fel a fél korona alakját és sabbátú napon kerül szembe a Nappal. A Nap ekkor utol éri vagyis a Nibiru megteszi az első elhaladását a Nap és a Föld mellett majd ismét fordul és a harmincadik napon újra szembekerül a Nappal. A Nibiru egy alkalommal elhalad a Nap mellett ezt követöen megkerüli a Napot és feltehetöleg a csillag megnöveli a sebességét és ismét elhalad a Föld mellett. Az i.e. 556-ban már egy alkalommal megjelent, akkor napfogyatkozást okozott és mivel nincsen feljegyzés arról, hogy katasztrófa történt volna nagy az esélye annak, hogy az áthaladás nem okozott pusztulást. A Nibiru egy alkalommal okozott globális katasztrófát és ez az özönvíz volt. Akkor az annunakik keze is benne volt a dologban, mert az északi jégsapkákat mesterségesen belecsusztatták a tengerbe (valószinüleg irányított robbantásokkal) és igy a megnövekedett tengerszint elöntött minden alacsonyabban fekvö települést. Véleményem szerint 2012-ben, ha valóban lesz áthaladás a Nibiru nem biztos, hogy komolyabb problémát okoz. Mivel az özönvíz után többször is átvonult és a keringési ideje is lecsökkent 3600 évről kb. 1600 évre van rá esély, hogy a látogatása nem idéz elő kataklizmát. Ellenben áradások, viharok, szélsöséges idöjárási viszonyok nagyon is elképzelhetöek lesznek. Gondolok a cunamikra, földrengésekre a világ minden táján és a vulkánok sorozatos kítöréseire. Ez is elég komoly, de az özönvízhez képest, amikor a jégsapkák is nagyban hozzájárultak a világméretü áradáshoz jelentéktelennek tünik. Másrészt Anu az özönvíz után úgy nyilatkozott, hogy soha többé nem fogják megkisérelni elpusztítani az emberiséget vagyis elismerte, hogy az akkori egy annunaki akció volt, amit Enlil szorgalmazott a legjobban és amihez a Nibiru átvonulását használta fel. Ha a Nibiru minden áthaladáskor megsemmisített volna mindent a Földön, akkor az annunakiknak állandóan újra kellett volna teremteni az emberiséget és újra építeni a városokat. Erre viszont nincs utalás a sumér forrásokban.

Írta: Esekiel Stone

Korábban említettem, hogy a Nibiru bolygón az ősidőkben elkezdett szökni a légkör. Ez a gravitáció csökkenése miatt következhetett be. Emiatt jöttek az annunakik a Földre, hogy nyersanyagot termeljenek ki. A kitermelések segítségével egy számunkra még ismeretlen eljárással a világuk szivárgó légkörét szerették volna orvosolni. A Nibiru bolygón egészen biztosan nem volt olyan erős a gravitáció és a légkör sem volt annyira sürü, mint a Földön. Zecharia Sitchin kutatásai is alátámasztják, hogy amikor az annunakik a Földre érkeztek az ürhajóikkal a tengerben landoltak, mert a gravitáció sokkal erősebb volt, mint a Nibirun. Ráadásul a légkör is sürübb volt és emiatt, mint ahogy azt Daniken is állítja légzőmaszkot kényszerültek viselni. Sitchin arra is utal, hogy az annunaki csillaghajók az erős földi gravitáció miatt nem tudtak felszállni és emiatt ki kellett pakolni az egész fegyver arzenált, hogy fel tudjanak szállni. 

A Nibiru az egyik sumér pecséthengeren:

Az annunakik nem ismerték a Föld bolygó sajátos gravitációját. A Nibirun ugyanis teljesen más körülmények uralkodtak. A Nibirun a gyengébb tömegvonzás miatt jobban szökött a légkör, de nem kizárt, hogy éppen a gyenge gravitáció miatt voltak az annunakik hosszabb élettartamúak, mint az emberek. A Nibiru az ősi sumér leirások szerint vízes bolygó akár a Föld. Éppen emiatt érezhették olyan jól magukat az annunakik a bolygónkon. A Nibiruval ellentétben azonban a gravitáció cseppet sem volt könnyü és emiatt az annunakiknak meg kellett szokniuk a földi körülményeket. Problémát okozott nekik a Föld keringése is mivel az éjszakák és a nappalok váltakozása sem volt olyan, mint az istenbolygón. Mindent összevetve Zecharia Sitchin elméletét a Nibiru szivárgó légköréről a jelenlegi csillagászai ismereteink is alátámasztják.

Írta: Esekiel Stone  

Jelenleg a Szfinxről azt tartják, hogy Khepren fáraót ábrázolja mégis vannak olyan jelek, amelyek teljesen ellentmondanak ennek az elméletnek. Ilyen a IV. dinasztia idejéből előkerült Szfinx amulett, amelyet a munkások használhatak. Az amuletten jól megfigyelhető az, hogy mennyire hasonlít a Szfinxre. Egyes kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy a Szfinxet ábrázolja, amely akkor még oroszlán fejű volt és csak később IV. Thotmesz idejére pusztult le annyira, hogy restaurálni kellett. Ha az amulett valóban a Szfinxet mintázza, akkor nagy a valószinűsége annak, hogy a szobor nem Khepren arcvonásait viseli, mint ahogy ezt a Frank Domingo-féle kisérlet is bebizonyította. Ez egy újabb bizonyíték lenne arra, hogy a szobor eredetileg egy nubiai oroszlánt (atlasz) ábrázolt. Valamikor az 1988-89-es években Mark Lehner Egyiptomban feltárta az un. dolgozók barakkját. Ekkor bukkant rá az apró 5.5 cm.-es kerámia szoborra, amely a IV. dinasztia idejéből származik. Az amulett ismert a szakemberek számára, de nem tulajdonítanak neki semmilyen különösebb jelentőséget.

 
A dolgozók barakkjánál talált oroszlán alakú amulett: 

A képen látható oroszlán farka a Szfinxhez hasonlóan jobb oldalon helyezkedik el. Az első két mancsa sajnos letörött, de ha azokat hozzáképzeljük kétség kivül hasonló jelenséget kapunk, mint a gizai Nagy Szfinx. Ez viszont arra bizonyíték, hogy a Szfinx idősebb, mint a IV. dinasztia vagyis már Khepren idején oroszlán arcúnak kellet lennie és még az sem kizárható, hogy maga IV. Thotmesz faragta ki a jelenlegi, a testhez képest feltünően aránytalan arcot. A rejtélyre egyhamar nem fog fény derülni, de azért érdemes elgondolkodni ezen a változaton is. 

Forrás: Csekk (http://www.vadalma.hu)

Manapság ha Atlantiszról vagy más ősi birodalomról beszélünk (Mú, Lemuria stb.) egyesek rögtön mosolyogva rávágják elég felületes ismeretekkel rendelkezve, hogy ez csak mese.

Azok mondják ezt általában, akik még csak bele sem akarnak gondolni a dologba és mivel nem érdekli őket a téma ezért nem veszik a fáradságot ahhoz, hogy egy kissé közelebbről megismerkedjenek a mítosszal. Ezek után könnyen el lehet intézni a kérdést azzal, hogy mesének, zagyvaságnak nevezzük.

Ennek ellenére mégis mindenki tudja, hogy minden legendának, mitosznak van valami valóság alapja. A régi feledésbe merült civilizációkról szóló elbeszéléseket könnyen nevezheti a mai kor mindenttudó elbizakodott kutatója zagyvaságnak. Egyes régészek és történészek ha Atlantiszról és Platónról van szó előszeretettel hívatkoznak arra, hogy nem minden úgy volt ahogy azt az ókorban leírták. Pontatlansággal vádolták már meg Hérodotoszt is holott az ő munkásságából tudunk képet alkotni milyen is volt az ókori világ. Az egyik pillanatban egyetértenek Hérodotosz szavaival majd hirtelen fordulattal a következő mondatot ott cáfolják ahol csak tudják.

Korunk tudósainak csak azok a szövegrészletek fontosak amelyekkel a saját toldózott-foltozott teoriájukat akarják igazolni. Vagyis, ami nem illik bele a képbe azt száműzik a tudományos berkekből. Hérodotosz sokkal ősibbre becsülte az egyiptomi kultúrát, mint azt manapság a régészek gondolják. Ez a szövegrészletekből is kítűnik, amelyeket természetesen nem vernek nagy dobra. Az apokrif íratokhoz hasonlatosan csak az talál rájuk, aki veszi a fáradságot és az interneten vagy valamelyik nagyobb könyvtárban utánnuk néz. Atlantisz és a többi ősi rejtély valójában nem mese csak korunk szakemberei vagy nem tudnak vagy nem is akarnak foglalkozni érdemben a kérdéssel. Ha valóban mese miért támadják olyan nagy hévvel az olyan kutatókat, akik megprobálják egy kicsit más nézőpontból megközelíteni a témát? Valóban badarság lenne az egész? Az érdeklődés az elfeledett világok, kultúrák iránt azonban nem ezt támasztja alá.

Írta: Esekiel Stone