Magyar Paleoasztronautika Oldal

A Földön bizonyos helyeken nyomokat találhatunk a megalitikus építészetre. Ezek az ősi emlékek, romok úgyanúgy felbukkannak Egyiptomban, Máltán, Libanonban, nyugat-európában, mint Angliában, Peruban vagy a világ más tájain.

Az óriási kővek egy régi letünt kor emlékei lehetnek, amelyről már elég keveset tudunk. Talán egy előd civilizáció kultúrális központjainak maradványai voltak. Egyesek az óriások művének tulajdonítják ezeket a döbbenetes kőfalakat, építményeket és valljuk be valóban ez jut a szemlélődő eszébe ha egy-egy megalitikus emléket nézeget. Valóban egy olyan korszakban emelték ezeket a gigantikus építményeket amikor még az emberiség technikai fejlődése gyerekcipőben járt? Képesek lettek volna a kőkori emberek ilyen emberfeletti teljesítményre? Aligha. Már a baalbeki kőterasz is komoly problémát jelent a tudós koponyák számára hiszen egy ilyen irdatlan nagy kőtömeget lehetetlen lenne még korunk fejlett technikai eszközeivel is felépíteni. Kik lehettek akkor az ősi romok titokzatos építői? Óriások, földönkivűliek vagy egy rég letünt fejlett civilizáció emberei?

Baalbek egyik óriási megalitja:

A hatalmas kővek önmagukért beszélnek. Valahogy nehéz elképzelni, hogy a baalbeki kőveket vagy a dél-amerikai falakat olyan emberek építették, akik kezdetleges technikai háttérrel rendelkeztek. Találtak olyan félig megmunkált kővet Baalbekben, amelyeket még a ma ismert legerősebb darukkal sem lehetne megmozdítani. Mit akarhattak ezzel a korabeli építők ha nem tudták kíemelni? Értelmetlen időhúzás lett volna az egész robotolás ha nem lett volna valami konkrét tervük a megalitokkal. A jelek szerint nagyon is tudták mit csinálnak erre élő példa a baalbeki kőterasz vagy a Stonhenge csak, hogy a legismertebbeket említsem. A kőveket kibányászták majd a helyükre szállították és a kivánt formában összeállították. Ez elég jól szervezett logisztikai tevékenységre vall annak ellenére, hogy egyesek szerint ekkortájt az emberek még vadászó, halászó, gyűjtőgető életmódot folytatta.

Írta: Esekiel Stone

Az ősi indiaiak a pálmalevelekre írt feljegyzések szerint ismerték a repülő szerkezeteket. Erről Erich von Daniken is említést tesz és többször hivatkozik is a külőnféle szent szövegekben olvasható gépezetekre, amelyeket az istenek és a kiváltságos halandók (általában az előkelő királyi család sarjai) használtak.

Egyes forradalmi nézeteket valló kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy létezett a Földön valamikor nagyon régen egy fejlett civilizáció, akik a modern repülő szerkezeteikkel meghódították a bolygót. Az ősi szövegek óriási űrvárosokról írnak, amelyek a Föld körül keringtek és a vimánák, az óind repülőgépek ezekben a gigantikus ürállomásokban pihentek meg. A vimánák jellegzetesen ősi indiai szerkezetek, amelyekkel a Föld teljes egészét beutazhatták a  halandók az istenekkel együtt. 

Az egyik legismertebb ősi vimána ábrázolás:

A kép egy templom relief, amely az indiai Ellora barlangszentélyben látható és egyértelműen egy ősi repülő szerkezetet ábrázol, amely a palota és az emberek felett lebeg. A központi fülkében jól kivehető a két emberi alak, a gépezet oldalán lévő szárnyak pedig a repülést szimbólizálják. Az Ellora egy dzsaina barlangszentély a IX.századból. A dzsainák titokzatos tudásukról és rendkivűl szigorú életmódjukról váltak híressé. A dzsainizmus kialakulása Mahávira herceg nevéhez fűződik, akinek az embrióját a legenda szerint égi istenségek ültették a királynő méhébe. A dzsainák elképesztően nagy számokkal számoltak sokkal nagyobbakkal, mint amelyeket a védikus irodalomból ismerünk. A dzsainák is kiválasztottak voltak, akik ismerték az ősi civilizáció tudását még ha az istenek közvetítésével is, de tisztában voltak azzal, hogy egykor az emberek nagy jármüvekben ülve az égen repültek.

Írta: Esekiel Stone     

Elméletem szerint az ókorban egyes népcsoportok isteni sugallmazásra maguk mögött hagyták addigi életüket és új földek felé vették az irányt.

Az ősi maja  hagyományokban a maják a nagy vízeken túlról jöttek egy isten segítségével, aki útat nyított a népnek a tengerben. A yucatani öregek úgy tartották, hogy a maják elődei keletről vándoroltak be közép-amerikába. Ezt az elméletet manapság egyáltalán nem támogatják, de érdemes lenne elgondolkodni azért rajta. Példának okáért az olmékok megjelenését még ma sem tudják megmagyarázni a  kutatók. Az olmék népcsoport a maják szomszédségéban telepedett le és ők hozták létre az első labdajáték pályát (La Venta) valamint piramisokat építettek, hieroglifákkal írtak, ismerték a csillagászatot és fejlett naptárrendszert dolgoztak ki. Az olmékok szinte a semmiből minden előzmény nélkül bukkantak fel. Ezt még Bodrogi Tibor Törzsi Művészet 2. cimű könyvében is megjegyzi az író. Feketén-fehéren olvasható, hogy az olmék kultúrának nem volt archaikus időszaka, hanem klasszikus érettséggel tünt fel a mezo-amerikai történelem színpadán. Ez legalább olyan furcsa jelenség lenne, mint ha a Római Birodalom rögtön a klasszikus korban minden előzmény nélkül jelent volna meg. Ez több mint gyanús.

Éppen ezért hiszem azt, hogy az olmékok egy bevándorló nép volt, akik a yucatán-félsziget mellett a maják szomszédságában telepedtek le. Az olmékok mellesleg a hatalmas köfejeiken olyan arcokat ábrázolnak, amelyek erősen mongólid-negrid vonásokkal rendelkeznek.

A maják a yucatán félsziget keleti partvidékét hajtották uralmuk alá majd később az egész félszigetre kíterjesztették az uralmukat a szárazföld belseje felé nyomulva. A maják napimádók voltak, az aranyat az istenekkel hozták kapcsolatba, piramisokat építettek,  misztikus jelentőséggel birt számukra a kék szín, hieroglifákkal írtak, értettek a csillagászathoz és magas szinten müvelték a matematika tudományát. Éppen olyan piramisokat emeltek, mint amilyenek a mezopotámiai zikkuratok és éppen olyan dolgoknak tulajdonítottak nagy jelentőséget, mint az egyiptomiak és az indiaiak (arany, napisten, kigyók, lapiszkő stb.). A maja jaguárpapok foltos nagymacskaszőr ruhát viseltek hasonlóan az egyiptomi papokhoz, akik szintén foltos leopárdbőrt hordtak. Közép-amerika piramisépítő kultúrái véleményem szerint egy afrikai bevándorló nép leszármazotjai voltak, akik a karib-tenger térségében a keleti partokon kötöttek ki.

Írta: Esekiel Stone 

A "lázadó régészek", mint dr. Robert M. Schoch és John Anthony West nem hajlandóak beletörődni abba a felszínes elméletbe, amelyet a hivatalos álláspontot képviselő egyiptológusok megpróbálnak ráerőltetni a világra.

Az egyiptológusok egy része csalónak nevezi Schochot, Westet és rajtuk kivűl az összes amatőr kutatót, akik a Szfinxel és a piramisokkal foglalkoztak a közelmúltban. De vajon ki a nagyobb csaló? Az, akit csalónak neveznek vagy az, aki a leghangosabban hírdeti, hogy csaló? Schoch, West és a többiek modern Galileik a saját korukban. Manapság a karrierjével játszik az a régész, történész, aki szembe mer szállni a hivatalos álláspontal. Aki nem áll be a sorba azt kíközösítik és adott esetben csalónak vagy áltudósnak bélyegzik. Tagadják, de így van ez. A "lázadó régészek"-et sem értik meg és mint annak idején a másként gondolkodókat megprobálják elhallgattani, ellehetetleníteni őket. Régen máglyára küldték azt, aki valami forradalmi gondolatot merészelt megfogalmazni. Manapság szerencsére már nincs máglya (bár egyes kutatókat ma is legszívesebben oda küldenének, mert meg merték kérdőjelezni az "igazságot"), de még mindig nagyon nagy az ellenszenv ha valaki egy kérdést más szemszögből próbál meg értelmezni, mint ahogy azt elvárják. Egyre több olyan lelet kerül napvilágra amivel nem tudnak mit kezdeni. A jelenlegi teóriákba egyszerűen nem lehet beilleszteni őket. Mint egy óriási puzzle, amelynek egyes darabjait erőszakkal nem a megfelelő helyre illesztettek és emiatt a hozzájuk kapcsolódó többi elem nem ad ki értelmes képet.

Ahhoz, hogy rendet lehessen tenni vissza kellene menni a múltba és orvosolni kellene a problémát ahol az egész tévelygés a kezdetét vette. Valahogy ki kellene szabadítani a hibásan beékelt darabokat és a helyükre kellene tenni őket, hogy tiszta képet kapjunk a múltról. Amig ezt nem teszik meg addig folyamatosan csak gyűlnek a kérdőjelek és képtelenek leszünk a leleteket térben időben elhelyezni, mert eredetileg sem pontos az idővonal, amit felállítottak. Jó példa erre Heribert Illig elmélete is az ellopott 300 évről, ami jelentős bonyodalmakat okozott a történelemben. Persze Illig elképzeléseit is nagy erőkkel bombázzák abban reménykedve, hogy összeomlik a matematikus által felépített "hazugság vár", de mi van akkor ha fordítva sűl el a dolog és Illignek igaza lesz?

Írta: Esekiel Stone