Magyar Paleoasztronautika Oldal

Bizonyára mindenki hallott már többet-kevesebbet a Nagy Piramisban felfedezett úgynevezett Gantenbrink aknáról.

A kicsi 20X20 centiméteres modelfolyósó vagy szelözőakna-kinek hogy tetszik-még a múlt század végén keltette fel a kutatók érdeklődését, de érdemben Rudolf Gantenbrink mérnők tett azért, hogy az aknát megismerhesse a világ. De miről is van szó?  Egy szűk, nehezen megközelíthető folyósóról, amely a Nagy Piramis "királynő kamrájából" halad felfelé az ismeretlenbe. A járatot Gantenbrink egy saját tervezésű ügyes gépezettel az Upuaut (útak feltárója) névre keresztelt masinával térképezte fel. A  lámpával felszerelt technikai csoda  egészen addig gurult amig egy lezárt ajtóba nem ütközött.

Na itt kezdődtek a problémák.

Az Upuaut által felfedezett zárókő váratlan lavinát indított el az egyiptológia berkeiben és felkavarta az amúgy nyugodt állóvízet. Zahi Hawass adott legjobban hangot a nemtetszésének és addig fajultak az események amig Gantenbrinket kítiltották a Nagy Piramisból. A kutatás folytatódott tovább, de Gantenbrink nélkűl ráadásul Hawass még egy saját méregdrága gépezetet is csináltatott, hogy felűlmúlja az Upuautot, de a legnagyobb hazugság az volt, amikor kíjelentette, hogy az egész Upuaut projektet ő találta ki. A lényeg az, hogy hatalmas média felhajtás közepette álítólagosan élő adásban (ebben egyes média szakemberek kételkednek) áttőrette a saját gépezetével az ajtót, ami mögött egy újabb zárókővet találtak.

Az alábbi kép a "nagy áttörést" mutatja be a National Geographic Channel és a Reuters tudósításával.

Ezzel le is zárult a történet. A showmüsort végig izguló nézők üres kézzel mehettek haza. Talán egyszer megoldódik a rejtély, de Hawass produkciójával nem lett okosabb a Gantenbrink akna titkára kiváncsi közönség. Azt biztosan tudni lehet, hogy az akna nem vezet ki a piramisból tehát valahol lennie kell valami végállomásnak. További találgatásokra adott okot a nem hétköznapi zárókő is, amely eltorlaszolta a folyosó végét. Az ajtóra két fémpántot erősítettek (Gantenbrink szerint zárszerkezetet), amelyek közűl az egyik letört és az ajtó elött nem messze fedezte fel az Upuaut kamerája. A másik érdekesség az ajtó jobb alsó sarkában ásító háromszög alakú rés, amely melett finom fekete por gyült össze. A por légáramlatra utal, de honnan jön a levegő ha a piramis külső oldalán nincs kivezető nyílás? Ezekre a kérdésekre jelenleg nincs biztos kézzelfogható válasz. Mindenesetre érdekes kérdéseket vet fel a Gantenbrink akna további sorsa, mert a történet itt közel sem ér véget.

Írta: Esekiel Stone

Pacal király sírját már sokszor említették méghozzá a paleoasztronautika emblematikus példájaként.

A mexikói Palenqueban látható szarkofág fedőlapja sokakat megihletett, köztük Erich von Danikent is, aki talán a legerősebben hangoztatja, hogy a kőlapon egy történelem elötti űrutazás pillanatát ragadta meg a művész. A szarkofág tetején maga Pacal maja király látható, aki szokatlan testtartásban meredten űl a furcsa ismeretlen műszerek között. Daniken szerint egyértelműen űrhajóst ábrázol a szarkofág, aki a lángoló hajtóművel startoló gépezetet irányítja. A félelmetes mintázat pacal király alatt a jármű aljából kicsapó veszélyes lángokat szimbólizálja. 

Pacal maya király sírjának fedőlapja:

A kép tulajdonképpen önmagáért beszél. Elég sok olyan jellegzetes motivum látható a fedőlapon, amely Daniken elméletét támasztja alá. Pacal Palenqueban uralkodott, amelyet a legenda szerint az égi tanítómesterek alapítottak, hogy ott oktasák az embereket. Legalábbis az ősi törzsi hagyományok arról mesélnek, hogy Palenque egy iskola volt és az istenek ott tanítottak. A jelenet azt a pillanatot ragadja meg, amikor Pacal király felszáll az égbe a csillagok közé, hogy találkozzon az istenekkel akárcsak a fáraó az egyiptomi hagyományokban.

Írta: Esekiel Stone 

A Vimanika Sastra hosszú ideig ismeretlen volt az emberiség számára. Elfeledve hevertek évszázadokon keresztül a pálmalevelekre írt szent szövegek a templomok pincéjének mélyén. A papok a hagyomány szerint pontról pontra átmásolták a régi levelekről újakra a szövegeket ha azok állaga az idők során romlásnak indult. Aztán egyszer csak jött dr.G.R.Josyer, az indiai Mysorében müködő Szanszkrit Kutatások Nemzetközi Akadémiájának igazgatója és elkezdte lefordítani a szanszkrit nyelven írott feljegyzéseket. Josyer doktor munkássága nyomán egyszerre megelevenedett az ősi India csodás, repülő szerkezetektől hemzsegő világa. A Vimanika Sastra szerzője egy hindú bölcs, Maharshi Bharadwaja, aki sok hasonló müvet irt az óindiai civilizáció tudományáról. Mindent szó szerint fordított le úgy, ahogy az a szanszkrit eredetiben is olvasható, ami nem könnyű feladat mivel léteznek olyan ősi szanszkrit kifejezések, amelyeknek nincs sem angol sem magyar megfelelője. A művet végűl Vimanika Sastra néven hozta a nyílvánosságra és ezzel új fejezetet nyított a paleoasztronautika történetében. Miután a védikus irodalom fordításai egy újabb gyöngyszemmel bővültek egyre jobban kezdett kitisztulni a múlt köde. A Mahábháráta is emlíitést tesz egy ősi háborúról, amelyet csodás égi szekerekkel vivtak a Vimanika Sastra pedig még jobban alátámasztotta a vimánák létezését. De mik is azok a vimánák? A kérdés nem egyszerű, hiszen ezekből az ókori járművekből elég sok fajta létezett. A Vimanika Sastra ezeknek a gépezeteknek a gyűjteménye. Az illetékesek természetesen rögtön mindent cáfoltak. Szerintük soha nem léteztek ilyen szerkezetek a régmúltban, mindezek csupán a paleoasztronautika kutatóinak képzelgései. Azt állítják, hogy a vimánákat a modern kor élénk fantáziájú embere csak beleképzeli a szövegekbe. Dr.G.R.Josyert nagy tiszteletben tartották hazájában. Kollégái mind elismerték munkásságát és a vallási vezetők is elégedetten fogadták a Vimanika Sastra fordítást-sőt tovább megyek-egyenesen megkérdőjelezhetetlen igazságnak fogadták el,hogy az ősi Indiában bizony létezett egy fejlett szupercivilizáció, amelynek tagjai igenis repülő szerkezetekkel utazgattak a világon. A bölcs nagytudású indiai papok ezek szerint rugalmassabbnak bizonyultak korunk merev, elfogult embereinél és nem tagadták meg a múltat akármi is állt a szent szövegekben.

Írta: Esekiel Stone

A vimánákból elég sokféle létezett az ősi indiai beszámolók alapján, ám ha nagy vonalakban akarunk képet alkotni a repülő szerkezetekről akkor négyféle vimánát különböztethetünk meg. A Sundra, Shakuna, Tripura és Rukma vimánák a legismertebb gépezetek, de most röviden nézzük mit is takarnak ezek a furcsa nevek. A Rukma vimána a feljegyzések szerint egy hatalmas kúp alakú jármű volt, amely rotorok segítségével repült a légkörben. A Rukma tulajdonképpen olyan, mint egy nagy repülő hegy. A monstrumot teherszállításra alkalmazták.

A Rukma vimána rekonstruált képe:

A Sundra (Sundara) rakétaszerű szintén kúpos gépezet, amely  képes volt elhagyni a Föld légkörét és kilépni a csillagok közé. Egyes feltételezések arra engednek következtetni, hogy a Sundra volt a héliopoliszi benben kő, az a kőkamra, amelyben az idők kezdetén Ré, a napisten Egyiptom földjére érkezett. 

A Sundra rekonstruált képe:

A Shakuna vimána óriási madárra emlékeztet, amely valójában egy repülő ház vagy palota. Minden bizonnyal a Shakuna szolgálhatott alapul a félelmetes, hatalmas madarakról alkotott legendáknak. A sumér Anzú madár Enmerkar hőskölteményében repülő házként jelenik meg és valljuk be a hasonlóság elég szembeötlő az indiai hagyományok Garuda madarával, amely a hátán hordozza az istenek házát. Az Anzú Enlil isten sasmadara volt, amelyet elzárva tartott egy méretes kapu mögött valamelyik eddig ismeretlen hegy mélyén.

A Shakuna vimána rekonstruált képe:

A Tripura vimána egy kétéltű jármű lehetett, amely a vízen, víz alatt és szárazföldön is képes volt haladni. Visnuról úgy tartották, hogy egy óriási hal képében segitett Manunak, az indiai özönvíz hajósnak a bárkáját a Himalájához vontatni. Nem kizárt, hogy a Tripura volt az ősi héber mítoszok Leviathánja, egy hosszúkás hal alakú kétéltű merülőhajó. 

A Tripura Vimána rekonstruált képe:

A négy gépezeten kívűl még léteztek más alakú vimánák is ám a fentebb bemutatottak gyakran előfordulnak az emberiség művészeti alkotásai között. Ezek a járművek valamilyen különös, misztikus jelentőséggel bírtak az emberek szemében.

Írta: Esekiel Stone