Magyar Paleoasztronautika Oldal

Thor Heyerdahl nevét sokan ismerik. A legendás életű utazóról azonban már kevesen tudják, hogy 1982-ben a Maldiv-szigeteken egy ősi civilizáció építményeinek a nyomaira bukkant.Az őserdő mélyén a kutató és csapata egy naptemplomot fedezett fel, amely minden külső jegyében megegyezett a Mezopotámiából ismert zikkuratokkal. A templomhegy minden kétséget kizáróan egy zikkurat volt. A munkálatok során újabb épületek is előkerültek és Heyerdahl még ősi eszközöket használati tárgyakat is a felszínre hozott. A naptemplom csak egyetlen tulajdonságában tért el a mezopotámiaiaktól és ez az, hogy a folyamközi toronytemplomokkal ellentétben a Maldiv-szigeteki mészkőből épült. Az épületet vésett stilizált növényi motívumok, koponyák, a napisten képei és állat ábrázolások díszítették.

A Maldiv-szigeteki leleteknek nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget mint ahogy sajnos más hasonló felfedezéseknek sem. Thor Heyerdahl nagyszerű kutató volt. Olyan expedíciók fűződnek a nevéhez mint a Kon-Tiki és a Rá expedíciók, hogy csak az ismertebbeket említsem, ez utóbbi sajnos süket fülekre talált pedig Hayerdahl nem árult zsákbamacskát és végzez is vitte az utazást. A Rá expedícióról dióhéjban csak annyit, hogy Heyerdahl épített egy óriási papirusz csónakot, mint amilyet az ősi egyiptomiak is használtak és a papirusz nád hajóval átkelt az Atlanti-óceánon bizonyítva, hogy az egyiptomiak igenis áthajózhattak az óceánon úgy, hogy csak a csillagok állására hagyatkoztak. Heyerdahl is a csillagok segítségével tájékozódott és sikerült elérnie az amerikai partokat. A tanulság ebből az, hogy a hivatalos álláspont szerint Kolombusz Kristóf fedezte fel Amerikát és a tudósok nem hajlandóak figyelembe venni, hogy mások is járhattak a földrészen Kolombusz elött. Éppen ezért a Rá expedicióról sem hallani már túl sokat, pedig a történészek tudják, hogy a viking Vörös Erik is áthajózott az óceánon és elérte az észak-amerikai partokat, gondoljunk csak a vikingek legendás Vinlandjára. Heyerdahl felfedezése tehát nem okozott átütő sikert hiszen ez újabb nyűgös magyarázkodásra és fejtörésre adott okot a hivatalos álláspontot képviselők számára hiszen ilyenkor nem dőlhetnek nyugodtan hátra a fotelben hanem ki kell gondolniuk milyen belemagyarázott féligazságokkal próbálják meg besöpörni a kínos problémát a szőnyeg alá. Már ha a belemagyarázásoknál tartunk, a paleoasztronautika kutatóit sokszor azzal vádolják, hogy belemagyaráznak bizonyos dolgokat az ősi szövegekbe és ezzel anakronisztikus állapotokat teremtenek. Nos azt hiszem a hivatalos álláspont képviselőinek sem kell a szomszédba menni ha valamit bele akarnak magyarázni az emberek agyába, gondoljunk csak a megcsontosodott Darwini evolúcióelméletre, amely már több sebből vérzik és soha nem találtak bizonyítékot az evolúció létezésére vagy a fajok közötti átmenetekre, amelyre az egész elavult elképzelés épít.

Írta: Esekiel Stone

Muról a történelem homályába vesző ismeretlen földrészről már sokan írtak. A név valójában a maja Madridi-kódex nyomán vált ismerté, amelyet Charles-Étienne Brasseur és Augustus Le Plongeon francia tudósok fordítottak le a 19. században. A kódex nyomán indult el James Churchward, hogy felfedezze a letűnt civilizáció emlékeit. A kontinens nevét mégis akkor ismerte meg a világ, amikor az orosz régész Koszlov az ősi közép-ázsiai Khara Khota romvárosában izgalmas felfedezést tett.
A romok között egy sírt fedezett fel, amelyben egy fejedelmi uralkodó pár maradványaira bukkant. A sír falfestménye az uralkodót és a feleségét ábrázolta. Koszlov a képet közel tizennyolcezer évesre becsülte. A festményen a pár felett egy négyfelé osztott kör alakú embléma látszódott, amelynek közepére a görög ábécé nagy mű betűjét festették fel. 

Mu kontinense, ahogy a kutatók elképzelik:

Koszlov felfedezése után sokakat lázba hozott a titokzatos kontinens és megpróbálták összerakni a szétszóródott mozaik darabkákat. Arra a következtetésre jutottak ,hogy kellet lennie egy közbeékelődő kontinensnek valahol Amerika és Ázsia között a Csendes-Óceán térségében. Ezt az elméletet eddig még nem sikerült alátámasztani, de elgondolkodtató, hogy a maják ismertek egy földrészt a Csendes-Óceánban. Mu és kutatói ugyanabban a csónakban eveznek jelenleg, mint Atlantisz kutatói. Sajnos kevés kézzel fogható bizonyítékot lehet előásni a letűnt földrész létezésével kapcsolatban.

Írta: Esekiel Stone

Mu kontinense nyomtalanul elmerült az idő tengerében vagy talán mégsem? A Madridi-kódex egy a maják által ismert földrészről tesz említést, amely a Csendes-Óceánban terült el még az ősi időkben.
A hawaii mitológiában létezik utalás egy ősi földrészre, ami a Ka-houpo-o Kane (Kane isten teste) nevet viselte. A földrész a Hawaii-szigetektől egészen Új-Zélandig húzódott és magába foglalta Szamoát és Raratongát. A mítosz arról számol be, hogy ez a hatalmas föld a tenger alá merült és csak a legmagasabb hegyeinek a csúcsai látszanak ki a vízből. Pontosabban a mítosz azt állítja, hogy a Moana-nuikai-oo  (a mindent elnyelő hatalmas tengerár) az egész Földet elborította és a Csendes-óceáni szigetek nem mások, mint az elöntött hegyek csúcsai. 

Mu kontinense és azok a szigetek, amelyeket egykor magába foglalt:

Félelmetes, de mégis elképzelhető a történet. A mai hivatalos álláspont szerint nem létezik annyi víz a bolygónkon, hogy a legmagasabb hegyeket is elöntse. Éppen ezért a legtöbb kutató a lokális özönvíz elmélet mellett foglal állást vagyis nem volt globális az egész világot elöntő áradás, hanem csupán kisebb helyi özönvizek pusztítottak, amelyeknek az emlékét több kultúra írásos emlékei között is fellelhetjük. A nem hivatalos álláspont viszont éppen ellentmond ennek mivel a geológiai kutatások alapján a Föld kéreg mélyebb rétegeiben akkora mennyiségű víz felhalmozódott, hogy akár a legmagasabb hegyeket is elboríthatná.

Rögtön felmerül a kérdés: akkor az ősi az egész világot elborító vízözön mégis megtörténhetett? 

Zacharia Sitchin és a témával behatóbban foglalkozó kutatók szerint igen. A válasz egyszerű. Ahhoz, hogy azok a mélyen felhalmozódott vízkészletek felszabaduljanak egy roppant nagy gravitációs erő kell egyfajta árapály-jelenség, amely a víztömegeket a felszínre hozza. Na itt jön a képbe a Nibiru és Sitchin elmélete a "találkozás" bolygójáról. A Nibiru Sitchin szerint olyan nagy gravitációs erőt keltett, amikor a régmúltban elhaladt a Föld mellett, hogy özönvizet okozott  felfakasztva a mélységek forrásait és vizeit. Az elmélet azért annyira nem elképzelhetetlen, mert a Hold is elég aktívan részt vesz a tengerek árapály mozgásában akkor egy a Holdnál sokkal nagyobb Jupiter méretű égitest, mint a Nibiru már elég komoly galibákat okozhatott. Talán Mu tengerbe merülése és más ősi földrészek, civilizációk hirtelen eltűnése is a hatalmas istenbolygó múltbeli áthaladásának a számlájára írható.

Írta: Esekiel Stone

A jordániai Al Karakban francia régészek 1995-ben egy hátborzongató leletet fedeztek fel. Egy sóbálványt, amelyet félig betemetett a föld és amelynek kísértetiesen emberi vonásai voltak. A sótömböt megröntgenezték és döbbenetes eredményre jutottak. A vizsgálat a sóbálvány belsejében megkövesedett szív és tüdő maradványait mutatta ki, amelyek teljes egészében sóból álltak. Elvégezték rajta a szokásos radiokarbonos vizsgálatot, amely a sóoszlop korát közel 4000 évre datálta. A titkot nem sikerült feloldani és nem is beszélnek róla túl sokat. A kutatók eredetileg Szodoma és Gomora helyét akarták meghatározni és sikerült is nekik a sóbálványt teljesen véletlenül fedezték fel. A francia csoport be is határolta a két város helyét, amelyek az El Lisaxi félszigeten álltak egykor. Ha valóban Lót feleségének a maradványait lelték meg, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy az ősi forrásokban leírt események talán valóban megtörténtek. A sóbálvánnyá válásra eddig még semmilyen tudományos magyarázatot nem adtak viszont a modern tudomány fejlődésével ezek a ma még megmagyarázhatatlan esetek is értelmet fognak nyerni.

Írta: Esekiel Stone