Az elöző bejegyzésemben már röviden szóltam az ókori szárazelemekről. Most folytatom a történetet.
Az un.bagdadi elemek néven elhíresült leleteket dr.W.König német régész fedezte fel még 1937-ben. A kicsi zománcozott vázákat ólom-ón ötvözettel pecsételték le. A belsejükben rézhengereket találtak, amelyekben még ott voltak a megrozsdásodott vasrudak.
Minden kétséget kizáróan ősi elektrolízis cellák maradványaira bukkantak,ezt az ólom-ón forrasztási eljárás is alátámasztja. A mai modern eljárások során is úgyanilyen forrasztó anyagot alkalmaznak. A szakértők szerint a sumérok mivel nem ismerhették a réz-szulfátot ezért elektrolitnak ecetsavat vagy citromsavat alkalmaztak.
Az elemek a számítások szerint maximum 6V feszültséget és 0,5-6,0 mA áramerősséget szolgáltattak.
A pontos választ nem ismerjük. A témával foglalkozó kutatók szerint világításra és apró ólomtárgyak aranyréteggel történő bevonására használták őket. A nemtelen ólom igy varázslatos módon arannyá változott hiszen a felszinére elektrolizis segítségével aranyat vittek fel. Talán ez volt az a titok, amit a középkori alkimisták annyira kerestek. Az ólom arannyá változtatásának művészete. Az áhított rejtélyt azonban 1786-ban Galvani oldotta meg,aki nem volt alkimista,csupán tudományos kutatómunkával és kisérletekkel megtalálta azt, amit sokan évszázadokon keresztül hiába hajszoltak.
Hozzászólások