De mikor is történt az a fordulat, amikor az istenek jóvoltából az ember a történelem színpadára lépett? Valamikor a IV-III. évezredben teljesen váratlanul szinte minden előzmény nélkül az emberek elkezdtek városokat építeni és élénk érdeklődést kezdtek mutatni a tudományok iránt. A legérdekesebb jellegzetesség, hogy a városok alaprajzát nem spontán, hanem tudatos mérnőki tervezés útján alakították ki, nem úgy, mint a "sötét" középkorban, amikor is jelentős visszaesés mutatkozott az emberiség történelmében. Előre kész minta alapján építkeztek vagyis átvették az annunakik tervezési technikáit és elsajátították a magas tudományok alapjait.
A fejlődés a régészek véleménye szerint is robbanásszerű volt, ami aligha jöhetett volna létre csak úgy minden segítség nélkül. Az emberek eszeveszett tempóban városokba költöztek majd azokat falakkal vették körül. Kialakították a jogrendszert az isteni törvényeket szígorúan betartatva, elkezdtek írni feljegyzéseket készíteni, szorgalmasan figyelték a csillagokat és mindent leírtak, amit csak fontosnak tartottak és még sorolhatnám. Mi késztette őket arra, hogy ilyen váratlanul elkezdjenek civilizációt építeni ha azelött hosszú évezredekig jelét sem mutatták annak, hogy érdekelné őket a fejlődés?
Valakik összefogták őket és értelmet adtak a létezésüknek, irányt mutattak nekik és egyengették a fejlődésüket a kiszabott úton. Ehhez azonban kapcsolatban kellett lenni az emberekkel és itt jönnek a képbe a zikkuratok, a toronytemplomok.
A toronytemplomok a mitosz szerint azért épültek, mert az istenek azokon át jutottak le az emberek közé. Pontosabban az istenek az égi otthonukból a zikkurat kapúján keresztül sétáltak le az emberek világába. Ezeknek a toronytemplomoknak a tetején volt az étemenanki (ég és föld alapjának háza) az a szentély, amelynek a kapúján átlépve az istenek az emberek földjére léptek. Nagy valószínűséggel a templomok az annunakik égi bárkáinak szolgáltak pihenőhelyül.
Hozzászólások