Magyar Paleoasztronautika Oldal

Inanna a sumér mitológia egyik legnépszerübb és legérdekesebb alakja. Sumérban nem volt hozzá fogható égi személyiség. Inanna volt az egyetlen istennő, aki maga vezette az égi bárkáját és akár harcolni is tudott vele ha rákényszerült. A mitosz szerint egy földi nő volt, akit nem sikerült a felszinen dolgozó annunakiknak elcsábítaniuk. Inanna ellopta az annunakik szárnyát (repülőgépet) és felrepült vele az égi városba Anu szine elé. A mindenség urának megtetszett a földi lány bátorsága ezért úgy döntött istennövé teszi s igy kapta az Inanna (az ég úrnője) nevet, ami az annunaki között használt cimére utal. Mivel Inanna a Föld szülötte volt visszaszált a felszinre immáron nibirui jogokkal felruházva és elkezdte kiépíteni a maga kis birodalmát. Urukot tette meg kultusza központjává és mindent elkövetett azért, hogy a saját városát minden városállam legnagyobbikává tegye. Ehhez azonban egy "mágikus" eszközre volt szüksége és úgy döntött megszerzi az Eriduban uralkodó Enkitől, a varázslatok urától a nagyhatalmú sorstáblákat (tup simti). Inanna csellel leitatta Enkit és ellopta a táblákat. Az istennő ezután az égi bárkáján sebesen Uruk felé vette az irányt és miután hazaért azonnal felvértezte a városát a sorstáblák védelmező erejével. Ezek a sorstáblák annyira erős hatalmi jelvények voltak, hogy még az örjöngö Enki által Uruk ellen küldött óriási tengeri szörny támadását is visszaverték s igy a varázslatok urának végképp bele kellett törödnie abba, hogy elvesztette a hatalma alapját képező sorstáblákat. A történet azonban itt nem ér véget, éppen ellenkezöleg, még csak most kezdödtek a nagyszabású események, amelyek megváltoztatták az emberiség addigi életmódját. Új találmányok jelentek meg ebben a korban. Olyan tudományos-technikai áttörések történtek váratlan hirtelenséggel, mint a kerék, az irás vagy az ökörfogatos eke megjelenése. Történelmileg és régészetileg is bizonyított tény, hogy a mezopotámiai kultúra ebben az időszakban az Uruki kultúra idején ért a legnagyobb fejlettségre, ekkor volt a legerősebb az Inanna kultusz a térségben. Valóságos templomkörzetek jöttek létre a városban és minden jel arra mutat, hogy valamilyen forradalmi változásnak kellett történnie, hogy a háttérben meghuzódó Uruk egyszeriben lekörözve a nála sokkal fejlettebb Eridut valóságos kultúrális központá nötte ki magát. Ezt a változást csakis mesterségesen idézhették elő méghozzá a sorstáblák segítségével, amelyek lehetővé tették Uruknak, hogy vezető technikai fölényt szerezzen a többi városállammal szemben. 

A sumér szövegek meglepő részletességgel tájékoztatnak Inanna (Istár) utazásainak elökészületeiről. Pontról pontra leírják, hogyan készül fel az istennő az utazásra a csillagok közé. Walther Andrae 1903-1914 között Assurban az Istár templom romjai között találta meg azt a szobrot, amely azóta a paleoasztronautika egyik nagy emblematikus példájává vált. A témát kutatók "földönkivüli űrhajós istennő" néven nevezik a szobrot, melyen olyan készülékek láthatóak, amelyek leginkább egy modern pilóta felszerelésre emlékeztetnek. A speciális tárgyakról a sumér források az alábbiakat írják: 

A szöveg elég világosan fogalmaz. A MU az égi jármüvet jelentette, amelyben az istennő ült. A sumérok különleges személynek tartották Inannát és ez az annunakik között sem volt másképp. Inanna volt az egyetlen istennö, aki egy speciális űrhajóval közlekedett, amelyre komoly fegyver rendszert is telepítettek.  

Enlil a sumér feljegyzések szerint űrrepülőgépével a Földre utazott az emberek közé. Az égi jármű és pilótája a külön erre kialakitott helyen pihent meg, amelyet zikkuratnak is neveznek, de a sumérok azt a helyet, ahol az égi madár megpihent MU-NA-DA-TUR-TUR-nak, vagyis a MU kőből rakott pihenöhelyének nevezték. A kifejezésben a MU szó magára az égi jármüre utal, amelyet a káldeusok SÉM-nek neveztek. A csillagközi utazás körülményei egy ősi korongon olvashatóak, amelynek ékírásos jeleit Zecharia Sitchin fejtette meg.

A beszámoló a sérült korongról származik, amelynek töredékén Enlil isten a Földre tett látogatásának útvonalát örökíteték meg:

 

A jeleket Zecharia Sitchin fordította le és szerinte kétségkivül egy történelem elötti űrutazás eseményeít jegyezték le. A korong nyolc részre lett felosztva ezekből számunkra a bal oldali terület bir jelentőséggel közvetlenül a sérülés feletti rész, amelyben egy háromszög látható.

A korong fentebb említett része igy néz ki felnagyítva és lefordítva:

Enlil elhaladt a bolygók mellett majd belépett a Föld légkörébe, ahol keresztülhatolt a gázfelhőkön és végül landolt a felszinen. A babiloniak érdekes módon komoly hagyományokkal rendelkeztek erről a folyamatról és rendszeresen megünnepelték, ahogy az annunakik a Nibiruról a Földre utaztak. A misztikus utazást az un. Akitu ünnep alkalmával mutatták be, amely az új Év ünnepe volt. Mindezt ősi sumér tradiciók alapján adták elő és szinházi külsőségek között játszották el. A legelső ilyen jellegü misztérium játékokat maguk az annunakik mutatták meg a suméroknak, akiktől a babiloniak átvették és tovább éltették a szokást. A misztérium játék során bemutatták, ahogy Nibiru közeledik a naprendszerhez és az annunaki égi bárkák elindulnak a Föld felé. Elhaladtak a bolygók mellett és megálltak a Marsnál. A Marsot az "utazók hajója" néven nevezték, ahonnan kisebb űrhajók indultak a Földre. A Föld erős gravitációja miatt nem tudtak a nagyobb anyahajók leszállni, ezért kisebb űrhajókra volt szükségük. Ezek lehettek a Su-szar-ok, amelyek szintén nehezen boldogultak, de mégis jóban tudtak velük manöverezni, mint a hatalmas gépezetekkel. Ekkor létesítették a Marson azokat az objektumokat, amelyek még manapság is láthatóak a felszinen és ahol az IGIGI, a 300 fős annunaki legénység dolgozott.