Magyar Paleoasztronautika Oldal

A Necronomicont rengetegen ismerik, mint az ősi démonok megidézésének könyvét, amelyet az "örült arab" néven elhiresült beavatott Abd al-Azrad vetett papirra. A könyv eredeti cime a Kitab Al-Azif vagy pontosabb fordításban a Halott Nevek könyve. Egy bejegyzés nem is lenne elég ahhoz, hogy ezt a monumentális alkotást bemutassam, de nem is ez a célom csupán egy kis izelítőt kivánok adni a könyvben említett ősi tudásból. Abd al-Azrad felsorolja Marduk isten ötven cimét és ebből a negyvenkilencedik nem más, mint a Nibiru. A szövegben az eredeti fordítás alapján a név Nebiru. 

"A Marduk-kapú szelleme. Vezényli a dolgokat útjukon és a kaldeikusok elött ismert módon mozgatja a csillag kereszteződéseket. Szava DIRGIRGIRI, és pecsétje ez:"

Abd al-Azrad olyan tudományba nyert beavatást, amelyet egykor Anu papjai őriztek. A szöveg említi a kaldeikusokat azaz a kaldeusokat, akik nagy csillagjósok hírében áltak és tisztában voltak az égitestek mozgásával. A Nibirut, amelyet 1983-ban lokalizálták X-bolygó néven ők már ismerték. A pecséten megfigyelhetőek azok a jelek, amelyekkel a sumérok és káldeusok az istenbolygót ábrázolták. A pecséten két köriv látható. A horizontális félkör a Föld pályáját és a naprendszert jelképezi mig a vertikális kissé hosszúkásabb, elnyújtott félkör nem más, mint a Nibiru keringési pályája. A vonal alsó szárán egyértelmüvé teszik, hogy egy gömb alakú égitestről van szó. A két keringési pálya egy pontban metszi egymást. Az a pont a "Találkozás", amikor a Nibiru belép a naprendszerbe és keresztezi a Föld pályáját. Abd al-Azrad a Kitab al Azif-ban csupán azt az ősi tudást rögzítette, amely egykor Anu papjainak a titkos misztériumát képezte az istenbolygó eljöveteléről. 

Enki a teremtés elötti idökben már járt a Földön, legalábbis erre utalnak az ékírásos szövegek, amelyek a nibirui lény utazásáról számolnak be. Anu fia felmérte a bolygót és nekilátott előkészíteni az annunakik számára a terepet. A bolygón akkoriban elég szélsőséges időjárás uralkodott, az egyik töredékes sumér agyagtáblán az alábbi olvasható:

"Amikor a bolygót vizsgáltam, szinte mindent hó és jég borított. Az én szavamra zöld mezők keletkeztek. Halmok és dombok emelkedtek parancsomra." 

A legalkalmasabb hely, ahol támaszpontot létesíthetett a késöbbi Mezopotámia a két folyam között elterülö sik terület volt. A leírások szerint akkoriban a folyamköz elég kellemetlen mocsaras térség volt, amelyen Enki változtatni akart. Mivel tervező mérnök  volt egy percet sem késlekedett, hogy véghez vigye az elképzeléseit. A küldetéséhez segítségül kapott 300 annunakival nekilátott lecsapolni a mocsaras területeket és különféle gépezetekkel megtisztította a két folyót. A Tigrist és az Eufráteszt csatornákkal kötötte össze majd elkezdett építkezni. A mocsaras terméketlen terület igy fokozatosan termövé változtatta. A mítoszban olvasható munkálatokat a mai kor kutatói előszeretettel állítják be úgy mint egyfajta termékenységi ritust. Igaz úgyan, hogy a sumérok is arra hivatkoznak, hogy Enki férfiassága termékenyítette meg a folyót, de ennek az a kézenfekvő magyarázata, hogy a késöbbi kor emberei nem tudták máshogy leirni a munkálatokat. Mivel nem ismerték a modern szivattyukat, víztisztító gépezeteket és tömlöket ezért a saját szavaikkal probálták mefogalmazni mit is tett Enki. Amikor Enki férfiasságáról beszéltek, amely mintegy megtermékenyítette a folyamokat, akkor minden bizonnyal hatalmas csatornákra, csövekre és tömlökre gondoltak, amelyekből a friss víz az Eufráteszbe és a Tigrisbe folyt, igy tisztítva meg azokat. Enkit éppen ezért nevezték az édesvíz istenének, mert az ő jóvoltából meg persze az átszivattyuzásnak köszönhetően a mocsaras terület fokozatosan termékeny, édesvízben bövelkedő vidékké változott. Ha jobban tetszik Enki valóban "megtermékenyítette" a folyókat, mert a zavaros vízű Eufráteszt és a terméketlen földeket az édesvízes csatornázos eljárással gyorsan termövé varázsolta. 

Enki ábrázolása egy sumér pecséthengeren:



 

Enki egy kellemes lakható területet varázsolt, ami a nibirui isteneknek is elnyerte a tetszését. Anu éppen ezért Enkit nevezte ki az univerzum és a világrend őréül (a Föld bolygót értették alatta) és megbízta a térség igazgatásával 8 SÁR időtartamra (28000 földi év). Enki az embereivel mindent megváltoztatott, felépítette az első ürkikötőt, egy csodás palotát és sok minden mást. A helyet, ahol mindezt megalkotta Eridunak nevezte el, amely parányi sziget volt a teremtés tengerében. A térségben végzett régészeti kutatások alátámasztják a sumér teremtés mitoszt, úgyanis Eridu városa az első városok között élvonalban volt és technikai fejlettsége miatt sokáig uralta a többi települést köztük Urt és Urukot is. A változást Inanna istennő okozta, aki a sumér mítológia alapján csellel elrabolta Enkitől a "mágikus" sorstáblákat (tup simti) és saját városát Urukot felvirágoztatva megalapozta az úgynevezett Uruki kultúra korszakát. Ebben az időszakban, az i.e. 4000 környékén szinte robbanásszerüen, gyanúsan sok modern találmány bukkant fel és került az emberiség birtokába. Ekkor jelent meg az írás, a kerék, az ökörfogatos eke és a bronzöntés tudománya, amely Urukot az élvonalba emelte.  

Valamikor a régmúltban a sumér feljegyzések tanúsága szerint az ég istenei a Földre látogattak. A távoli óriásbolygó a Nibiru lakói azért jöttek a Földre, hogy nyersanyagot termeljenek ki a civilizációjuk számára. Föként az arany izgatta a fantáziájukat, amely Zacharia Sitchin szerint a hőt kibocsájtó Nibiru belső kémiai folyamataival állt összefüggésben. Az annunakik ötvenfős csoportokban, hatalmas szárnyas madarakon a Su-Szar ("Legfőbb Üldöző") névre hallgató ürhajókon érkeztek a bolygóra. Egy ízben ebből baleset is történt, amely során ötven annunaki az életét vesztette. Az annunakikat a nibirui uralkodói dinasztia két oszlopos tagja Anu fiai, Enlil és Enki vezette. Kettejük szembenállása késöbb komoly háborúskodásokba torkolott a bolygón. Az annunakik egyik csoportja az úngynevezett "alsó istenek" a felszinen tevékenykedtek és termelték ki a nyersanyagot, az ősi források tanúsága szerint kőolajat, aranyat és kobaltot kerestek.

Az annunakik ősi sumér ábrázolása:

A probléma akkor kezdödött, amikor a felszinen dolgozó annunakik lázadozni kezdtek a rossz munkakörülmények miatt és nem voltak hajlandóak folytatni a kitermelést. A munkát át kellett hárítani valaki másra és ekkor Enki előállt a munkásember (Lulu) teremtésének ötletével. Ekkor szabadult ki a szellem a palackból. Az annunakik persze lelkesen támogatták az ötletet hiszen igy felszabadultak a munka nyüge alól és igy már sokkal nagyobb tekintélyre tehetnek szert, mint a szolgáló faj munkavezetői. Ráadásul azok a városok, amelyeket kezdetben maguknak építettek igy átkerültek a szolganép kezébe és a felszinen robotoló annunakik visszatérhettek az eredeti életterükbe. Részben ez a magyarázata annak, hogy a városiasodás ilyen váratlanul, robbanásszerüen minden elözmény nélkül jelent meg a Földön, mert ezek az értelmes humanoid lények nagyon is a saját civilizációjuk fejlett technikai tudása alapján tervezték meg és építették fel a városaikat. Ekkor még persze nem gondoltak arra, hogy majd valamikor át kell adniuk a helyüket az embereknek. A sumér szövegek egyértelmüen arra utalnak, hogy az emberiség megteremtése a lázadozó annunaki istenek engedetlenségének köszönhető.