Valamikor az i.e. 10500 körül Ziuszudra/Noé utódai három különálló csoportban széledtek szét a földön, hogy biztosítsák az emberiség fennmaradását. Ezalatt az annunakik nagyszabású környezet átalakításba fogtak. Új irányító központra volt szükségük, mivel a régit elmosta az áradat és hosszú időbe telt volna eltakarítani a romokat. Az új leszállópálya a Sinai-félszigeten létesült, az irányító központ pedig az a település lett, amely késöbb Jeruzsálem néven vált ismerté. Enki Egyiptomba látogatott és nekikezdett a Mezopotámiában alkalmazott eljárással lecsapolni a mocsaras területeket, hogy ezzel a felszinre hozza a termékeny földet. Az ősi feljegyzések is úgy hivatkoznak erre a müveletre, hogy Enki kiemelte a vízből a földet. Ninurta Enlil fia Mezopotámiában kapott feladatot, mint ahogy azt a vízözön elött is tette gátakat épített, hogy ismét lakhatóvá tegye a területet. Ninurta valamiféle hidrosztatikai mérnök lehetett, mert általában a duzzasztó gátakkal és a vízek szabályozásával hozzák összefüggésbe az alakját.
Enki és a vízözön
2010.07.23. 15:06 | Kilenc | Szólj hozzá!
A szélsöséges tömegpusztítást Enki kivételével mindenki támogatta és igy kritikus helyzet alakult ki. A mit sem sejtő, hangyamód szorgoskodó emberiség feje felett Enki legnagyobb rémületére vészterhes fellegek kezdtek tornyosulni. Az annunakik 13000 évvel ezelött elörukkoltak a megsemmísítés tervével. Azon mesterkedtek, hogy a Nibiru közeli elhaladását kihasználva az északi eljegesedett területeket ügyesen belecsúsztatják a tengerbe. Igy a tengerszint 100 méterrel megemelkedik és elönti az emberiség összes alacsonyabban fekvő élöhelyeit kivéve azokat, amelyek a magasabb hegységekben vannak. Természetesen mindezt hétpecsétes titokként kezelték csakhogy nem számoltak azzal, hogy ehhez a nagyszabású tervhez Enkinek is lesz egy két keresetlen szava. Merthogy 11000 évvel ezelött Enki sem ült nyugodtan a babérjain, hanem nagy erőkkel kidolgozta az emberiség megmentésének projektjét. Mindenkit nem tudott ő sem megmenteni, de agyafúrt módon gondoskodott arról, hogy a világ különbözö kultúráiban élő kiválasztottak kibabrálhassanak az ellenük áskálodó annunakikkal legföképpen Enlilel. A főszerepet a Shuruppak városában élő Ziuszudra kapta, akinek Enki személyesen felvázolta a bárka tervrajzát. Ziuszudra az utasításokat követve megépítette a bárkát (Shuruppak ipari központ Ziuszudra pedig a király Ubar-tutu fia volt, szóval nem okozott problémát a nyersanyag és a munkások összeszedése) és várta a kataklizmát. Itt érdemes megemlíteni, hogy a bibliai Noé nem más, mint Ziuszudra tehát, akik Noé és a vizözön elötti világra kiváncsiak, azok valójában Ziuszudrára kiváncsiak. A Nibiru elhaladása és az annunakik mesterkedése miatt a jégtömegek előidézték a tengerszint emelkedést és a szököár elöntötte az emberiséget. A városok megsemmisültek és az emberek többsége kivéve azokat, akik nem menekültek a legmagasabb hegyekbe menthetetlenül vízbe fúltak. Ziuszudra és családja Enki jóvoltából túlélte a pusztulást és kijöttek a bárkából. A bárkáról csak annyit, hogy a legújabb elméletek szerint nem volt más, mint egy csillaghajó, egy égi bárka másolata vagy maga az égi bárka, amely késöbb az Ururu (Ararát) hegységben ért földet. Mindez csupán csak feltételezés, de érdemes elgondolkodni rajta. Enlilnek nem tetszett a helyzet, hogy az ember végül mégiscsak kibabrált az istenekkel és túlélte a végzetes áradatot, de nem tudott mit tenni, mert ő maga is büntudatot érzett a pusztítás miatt. Ettől kezdve döntöttek úgy az annunakik, hogy az ember jutalma a túlélése miatt az, hogy egyenrangú féllé válhat az annunakikkal persze csak bizonyos keretek között. Az annunakik, hogy bizonyítsák jóindulatukat az emberiséggel kapcsolatban a lehető legnagyobb ajándékot osztották meg a Homo Sapiensel éspedig bölcsességet azaz magasszintű technikai tudást ajándékoztak nekik. Enki és Enlil megeggyeztek, hogy megosztják egymás között az emberiség oktatásának feladatát. Enki irányította az állatok tenyésztését mig Enlil a föld megmunkálásának fortélyaiba avatta be az embereket. Az egyik ősi pecséthengeren éppen Enlil az az isten, aki a legelső ekét átadja az emberiségnek, hogy azzal a földet megmüvelhessék.
A jégkorszak istenei
2010.07.23. 15:03 | Kilenc | Szólj hozzá!
"Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak." (Mózes I. 6, 4.)
Hatalmasok éltek a földön vagyis az annunakik hibrid sarjaira utal a szöveg. Az annunakik bementek az emberek leányaihoz és utódokat nemzettek, akik az őseiktől fogva hires-neves emberek voltak. A hires-neves helyett az ősi szövegben az szerepel, hogy SÉM, ami valójában az égi bárka elnevezése. A SÉM-et NÉV-ként is fordítják, de van egy másik értelmezése is és ez az égi jármű. Vagyis az óriások Anu fiainak a leszármazottai voltak, akik az annunaki őseik miatt repülö szerkezetekkel, égi bárkákkal rendelkeztek. Az a kiváltság illette meg a félisteneket, hogy a bolygó légkörén belül, mint valami kis istenek repkedhettek vagy uralkodhattak, de az ürbe ritkán vagy egyáltalán nem léphettek ki éppen a származásuk miatt. Adapa (nem azonos Ádámmal!) Enki földi nötől származó fia volt a kevesek egyike, akit elvittek a Nibirura, hogy bemutassák nagyapjának Anunak. Gilgames azonban már nem részesülhetett hasonló kiváltságokban. Az annunakik és a nefilek alatt is úgyanazt kell érteni, mert az annunakikat a sémita népek (babiloni, asszír) nefilnek (égi lakó) nevezték. Az eseményeket követöen valamikor 75000 évvel az időszámításunk elött újabb jégkorszak köszöntött be, amely során vészesen lecsökkent a Homo Sapiensek túlélési esélyei. Ebben az időben hal ki az úgynevezett Neander-völgyi ember. Az embercsoportok közül sokan vándorlásba fognak, hogy a fenyegető fagy elöl megmenekülhessenek.
Az istenek érkezése
2010.07.23. 14:55 | Kilenc | 1 komment
Az istenek vagy inkább helyesebben annunakik, de lehet őket annunaki isteneknek is nevezni, mint ahogy azt a korábbi bejegyzéseimben is tettem a Nibiru nevű bolygóról érkeztek a Földre. A Nibirun úgy 450000 évvel ezelött a hatalmat Anu ragadta magához és Alalu-nak a megbuktatott királynak menekülnie kellett. Alalu természetesen hova máshová rejtözött volna el, mint a Földre. A Nibiru ura tehát Anu lett, aki viszont egy sor problémát kapott örökségül az elöző uralkodótól, mint amilyen a szivárgó légkörrel kapcsolatos megoldásra váró kérdések is. A bolygóról annyit lehet tudni, hogy önmaga termeli a hőt és igy gyakorlatilag nincs szüksége a Nap vagy bármelyik csillag fényére. Emellett a Nibiru úgynevezett vízes bolygó, ahogy a sumér szövegek is hivatkoznak rá, rendkivül sok víz található a felszinén. A hatalmas égitest légköre viszont szivárog és ennek gátat kellett szabni. A számítások szerint valamikor 445000 éve Anu parancsot adott, hogy fia Enki, aki valójában egy mérnök volt, menjen a földre és kezdje el az arany kitermelését. Az annunakik (300-an) Enki vezetésével a Földre érkeznek, de elég kellemetlen körülményekkel kellett, hogy szembesüljenek, mivel a földi környezet teljesen más volt, mint amit otthon megszoktak. Olyan erős volt a gravitáció, hogy az annunaki csillaghajók, a Su-Szar-ok képtelenek voltak felemelkedni a felszinről, ráadásul a legtöbb landolás rögtön a tengerben végződött. Ekkor döntöttek úgy, hogy kipakolják a fegyverrendszert és anélkül már használhatóvá váltak a gépezetek. A másik idegesítő gondot a nappalok és az éjszakák gyors váltakozása jelentette. Ráadásul a légkör sem volt azonos, ezért kellett légzö maszkot viselniük. A Földön természetesen ekkortájt is volt élet, mert régebben a Nibiru egyik áthaladásakor a két bolygó ütközött egymással és igy a Nibirui életcsirák átkerültek a Földre. A környezet annyira azonban mégsem lehetet mostoha, gondoljuk csak arra hogy a Föld is "vizes bolygó" és az apróbb kellemetlenségeket leszámítva az annunakik nem hagytak fel a terveikkel. Enki vezetésével felépítették Eridut, az első várost és nekiláttak az aranykitermelésnek a Perzsa-öbölben. Az aranyon kivül persze azért más nyersanyagot is bányászak, mint pl. az uránérc, kobalt, kőolaj, földgáz, réz és a különféle kristályok. A háromszázak olyanok voltak, mint valamiféle előörs, akik a legalapvetőbb életkörülményeket fektették le ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a munkálatokat és a küldetést siker koronázza. A szövegekből arra lehet következtetni, hogy csak hozott felszerelésből dolgoztak, vagyis nem állt módjukban állandóan a Nibirura visszautazni, hogy újabb eszközöket vegyenek magukhoz. Éppen emiatt Enki és az emberei nem létesítettek nagy gyárakat, mert az a felszerelés elég volt számukra, amit a Nibiruról hoztak.
Hozzászólások