Magyar Paleoasztronautika Oldal

Manethon a heliopoliszi (Junu) pap jegyezte fel az i.e. 300 környékén azt a kronológiát, amelynek egy részét ma is alkalmazzák. Ez önmagában még nem lenne probléma, mert az egyiptomiak rendszeresen feljegyeztek minden eseményt a fáraók uralkodását meg főleg. A baj az évszámokkal van. A királylistán úgyanis olyan évszámok szerepelnek, amelyek nem illeszkednek a jelenleg kialakított tudományos világképbe. A sumér királylistához hasonlóan ezzel sem tudnak mit kezdeni a kutatók. A tudósok szerint a sumér lista esetében holdhónapokról van szó, de ez nem túl meggyőző magyarázat, mert még igy is elég nagy számok kerekednek ki. Az egyiptomi királylista alapján a következőképpen indult a királyok sora: kezdetben az istenek uralkodtak Egyiptom földjén (ez a korszak volt a Zen Tipi vagyis az istenek uralkodásának kora). A heliopoliszi kilencek (neteru) uralkodása az i.e. 23 100 és i.e. 18 500 közé esett. Hórusz követői az i.e. 18 500 és i.e. 5080 között uralkodtak. Az istensarjak az i.e. 5080 és i.e. 3825 között kormányoztak. Ebben az időszakban jelent meg az egyiptomi naptár, amely az i.e. 4241. julius 19-én lépett életbe. A kort a régészek az un. Badari korszak néven nevezik. A Badari korszak királyait a halandó uralkodók követték az i.e. 3825 és 3100 között. A halandó királyok 9 dinasztiájának 120 vezére müködött a Nilus mentén. Ők egész Egyiptomot irányításuk alatt tartották. Ekkor jelent meg a történelem szinpadán I. Menész (vagy I. Skorpió), aki a két országrészt alsó és felső Egyiptomot egy korona alatt egyesítette. Ezt már az un. thiniszi korként emlegetik a kutatók a királyokra pedig Thinita királyokként hivatkoznak az ősi források. 

A hagyomány szerint a Feljegyzések Csarnoka ott található, ahol a Szfinx árnyéka és a Nagy Piramis árnyéka találkozik. Az árnyjáték októberben következik be, de mivel a Szfinx és a Nagy Piramis is az idők során megrongálódott az árnyékuk is eltorzult. Ebből adódóan sajnos nem tudhatjuk hol lehet a találkozási pont, ám még ha meg is határoznák, akkor sem engednének a hatóságok semmilyen ásatást, mert Zahi Hawass egész biztosan magának akarná kisajátítani a felfedezés dicsőségét. A föld alatti létesítmények létezését egy legenda is megörökíti. A legenda szerint a Szfinx alatt egy piramis található, amely 100 000 évvel idősebb, mint az egyiptomi kultura. A szóbeszéd úgy tartja, hogy egy arab kincsvadász felfedezte azt a járatot, amely a Szfinx alá vezetett és expedíciót akart szervezni, hogy feltárja a titkos járatokat. Az expedícióból azonban nem lett semmi, mert az arab kutatótaz indulás elött váratlan közlekedési baleset érte. Ezzel a Feljegyzések Csarnokának a titka elveszett. Nem indulhat kutató expedíció a legendás Csarnok felfedezésére, mert az egyetlen ember, aki feltehetőleg ismerte a bejáratott (és titokban is tartotta) már nem mondhatja el többé hol van. Továbbra is marad a találgatás a csarnokról és a remény, hogy talán fordul a kocka és elökerül valamilyen lelet, amely a csarnok létezését támasztja alá. Azegyiptomi hatóságok és a müemlék védelem hallani sem akar a Szfinx környékének vizsgálatáról. Azzal indokolják a tilalmat, hogy a régészek kárt tesznek az ősi építményekben és felforgatnak mindent. A régészeket vádolják azzal, hogy rombolnak, amikor éppen ők azok, akik körültekintően járnak el, ha ásatásról van szó. Érdekes, hogy Zahi Hawass azóta nem engedi a Szfinx körüli kutatásokat, amióta dr. Robert M. Schoch és a vele rokonszenvező kutatók a Szfinx korát erősen megkérdőjelezték.       

A Nagy Piramis szivében található az un. Király kamrája. Eredetileg nyilván nem igy hivták, de senki sem tudja mi az eredeti neve ezért maradt a gyarmatosítók által használt elnevezés. A Király kamrájában tekinthető meg az a szarkofág, ami még mindig elég komoly fejtőrést okoz azegyiptológusoknak. A gránit szarkofág megmunkálásáról és a kamrába szállításának körülményeiről a hivatalos álláspont képviselői mélyen halgatnak. A szarkofág gránitból készült és éppen itt kezdődnek a bajok. A gránit megmunkálása úgyanis legalább olyan kínos kérdéseket vet fel az egyiptológia köreiben, mint a diorit faragása.

A Nagy Piramis gránit szarkofágja:

A szarkofág kifaragásának klasszikus vésős módszerét már maga Flinders Petrie angol régész is kétségbe vonta. A lényeg azonban ezután következik: a gránit kifaragását gyémánthegyü furókkal lehet végrehajtani 2 tonna nyomás mellett. Ezzel a megcsontosodott paradigmát képviselő tudósok ismét egy megoldhatatlan rejtéllyel kell, hogy szembesüljenek. Nem csak, hogy nem tudják milyen eljárással formálták meg a szarkofágot, de még azelhelyezésének pontos körülményeire is képtelenek magyarázatot adni. A szarkofágnak a jelenlegi álláspontot figyelembe véve nem lenne szabad ott lennie! Ennek ellenére a szarkofág nagyon is ott van és ott is lesz, mert ahogy említettem nem tudják, hogy vitték be annak idején és ebből adódóan ki sem lehet hozni a piramisból, mert túl kicsi a bejárat. A sumér források arra engednek következtetni, hogy amikor Mardukra kiszabták a halálos itéletet, akkor falazták be a királykamrába. Voltak olyan gránit tömbök, amelyeket azért illesztetek be, hogy élve befalazzák Enki fiát. Később, amikor Anu parancsára ki kellett szabadítani Mardukot az annunakik a masszívabb gránit záróköveket felrobbantották. Ez magyarázza a piramisban felfedezett finom fehér port. Nem kizárt, hogy a mai bejáratot, amelyen görnyedve lehet bejutni a kamrába az annunakik vágták, amikor Mardukot kimenekítették a piramisból.  

Ráadásul a korsók öblös belsejét is ki kellett vájni, ami valljuk be réz vésővel lehetetlen. Marad a kényelmetlen kérdés: kik tudtak ilyen vázákat készíteniés ami fontos hogyan? A diorittal az a probléma, hogy jelen korunk nehézipari hátterével is körülményes a megmunkálása. Az ókorban pedig a kutatók szerint nem volt más csak réz véső. Itt a pók a saját hálójába gabalyodik bele, mert a hivatalos álláspont képviselői a vörösrézre esküdnek. Szerintük a vörös rézből készült véső volt a legkeményevbb akkoriban. A masztabákról csak annyit, hogy körülbelül 4000-5000 évesek és Egyiptom legősibb építményei közé tartoznak. A vázák a korai időkből származhatnak, ami csak bonyolítja a helyzetet, mert a hivatalos tudósok szerint akkoriban a vadászó, gyüjtögető életmódot folytattak az egyiptomiak.