Magyar Paleoasztronautika Oldal

A Szfinxről bebizonyosodott, hogy nem Khepren fáraó arcvonásait viseli. Azt, hogy kinek az arca az még rejtély. A Szfinx feje a testhez képest elég aránytalan. IV. Thotmesz idején restaurálták a szobrot és a jelenlegi álláspont szerint Khepren arcát ábrázolja. Mégis ellentmondásokba ütközünk, mert a Szfinx arca nem Khepren arcvonásait tükrözi. Elképzelhető, hogy a Szfinx eredetileg egy nagymacskát, egy oroszlánt ábrázolt. Az idő múlásával a szobor lepusztult és ekkor jött a jelenlegi arc kifaragása, amely erősen negroid vonásokat sejtet. Kit ábrázolhat? Ha a negroid vonásokból indulunk ki csak egyetlen logikus magyarázat jöhet szóba és az Nubia. Talán egy nubiai nöstény oroszlánt (másnéven: atlasz) mintázhatott és a fej újrafaragásakor sem véletlenül alakíthatták a vonásait negroid formájura. Ez persze csak egy lehetséges magyarázat. Az elmélet csak azt erősítené, hogy a Szfinx sokkal régebbi és talán egy erős nubiai jelenlét idején faraghatták valamikor a protodinasztikus korban. A Szfinx megtalálásáról egyébként egy régi egyiptomi monda tudósít. 

A Szfinx feje aránytalanul kicsi a testéhez képest:

 

 

 

A történet szerint a szobrot homok takarta és IV. Thotmesz fiatalon a Szfinx környékén táborozott. Álmában megjelent neki a Nagy Szfinx és bemutatkozott. Megjósolta a hercegnek, hogy fáraó lesz belőle. Arra kérte, hogy miután trónra lép szabadítsa ki a homok fogságából. IV. Thotmesz betartotta az igéretét és amikor fáraóvá koronázták nekilátott a szobor restaurálásának. Mindez az un. Álom-sztélén olvasható, amelyet IV. Thotmesz állított a Szfinx tiszteletére:

"És Khepri nagyerejű és méltóságban hatalmas nagy szobra, ott feküdt ezen a helyen, és Ré árnyéka rajta nyugodott. A Hut-Ka-Ptah birtoka és a környező városok eljöttek hozzá és karjukat felemelték az ő tiszteletére és számos áldozatot hoztak az ő Kája számára. És ezen napok egyikén történt hogy Thotmesz herceg eljött, a nap közepén és leült a nagy isten árnyékában. Az álom elragadta őt, egy álom amikor a nap a zeniten volt, és ez a nemes isten szólott hozzá saját szájával szavakat, mint (amilyeneket) atya intéz fiához, mondva: Én atyád vagyok, Harmakhis-Khepri-Atum, és neked adom a föld királyságát az élők előtt. Viseled majd a Fehér koronát és a Vörös koronát Geb trónusán, trónörökös! Tied lesz a föld hosszában és széltében, amelyet a Mindenek Urának a Szeme megvilágít (…)! Az én arcom a te arcod, az én szívem a tied miképpen te az én védelmezőm vagy, mivel (jelenlegi) állapotomban szükségem van segítségre! Minden tagom (olyan) mintha le lenne vágva, mivel a sivatagnak, melyben fekszem, homokja elért engem. Tehát fuss hozzám és tedd azt amit kívánok, tudva, hogy te az én gyermekem és védelmezőm vagy! Jöjj el hát, és én veled leszek és vezetőd leszek!"

Az alábbi történet Zecahria Sitchin kutatásain alapszik és a Sinai-félsziget ősi történetét beszéli el. Marduk az i.e. 2000 elött Babilonban uralkodott és mindenképpen szeretett volna valamilyen ürkikötőt kiépíteni. Ekkor kezdett neki a Bábel-torony felépítésének, amelyhez a helyi lakosságot használta fel. Enlilnek és fiainak ezt sikerült szabotálniuk. A történetet mindenki ismeri, az építőket szétzavarták és meghiúsult a nagy vállalkozás. Marduk számára ez kész hadüzenetnek számított. Fejébe vette, hogy revansot vesz és nem épít új űrkikötőt, hanem elfoglalja azt, amit Enlil fiai birtokoltak. Enlil fiai fenyegetve érezték magukat és Peruban egy biztonsági űrkikötőt létesítettek, ha a Sinai-félszigeten lévőt elveszítenék. Marduknak sikerült elfoglalnia a Sinai-félszigetet és rátette a kezét az ürkikötőre. Enlil ekkor összehivta az istenek tanácsát, mert nukleáris fegyvert szeretett volna bevetni, hogy a Sinai űrkikötő ne kerüljön Marduk birtokába. A félelem hátterében valamiféle nibirui kozmikus hitvilág állt, mert Enlil attól félt, hogy elveszti a hatalmát a csillagok miatt. Enlil uralkodásának kora a bika idejére esett, ám akkoriban a csillagok azt mutatták, hogy elérkezett a kos vagyis Marduk uralkodásának ideje. Ez nagyon zavarta Enlilt és emiatt emelte fel a szavát a tanácsban. Enlil minden igyekezete ellenére elvesztette a hatalmat és kénytelen volt Amerikába áttelepülni. Az annunakik tanácsában Anu ellenezte a nukleáris fegyverek bevetését, mert ő emlékezett a Nibirun zajló atomháború pusztítására. Anu leginkább az emberiséget féltette, hiszen igéretet tett nekik, hogy az ővék marad a Föld. A nukleáris tölteteket a "magas hegyeken túl" őrizték vagyis azon az eddig meg nem határozott földrajzi területen, amelyet a sumérok a "magas hegyek országa"néven emlegettek. Mellesleg Gilgames is látogatást tett ezen a földön és tanúja volt az istenek technikai elökészületeinek. A "magas hegyek országa"egy annyira titkos hely volt, hogy még a sumér források sem tudták hol is van pontosan. Még a kezdetek kezdetén az annunakik közel 100 000 évvel az i.e. 2024-es dátum elött elött 7 atomtöltetet hoztak magukkal a Nibiruról és a titkos helyen tárolták el őket. Az annunakik feljegyezték az aggodalmaikat, mert mindannyian sejteték, hogy nem helyénvaló dologra készülnek. Ezeket különféle elmélkedések formájában rögzítették az útókor számára tanúlságként. A nukleáris csapás teljesen megváltoztatta a Sinai-félsziget és a Holt-tenger vidékét. Ráadásul a radioaktív felhö megsemmisítette Ur III. dinasztiájának sumér városait is. Az annunakik közül csak azok voltak tisztában a nukleáris fegyverek pusztító hatalmával, akik a Nibirun születtek. Anu, Enlil, Enki ismerték ezeket a félelmetes fegyvereket és azt milyen hatásuk van az élővilágra. A csapást követően minden az elképzeléseik szerint történt egészen addig, amig váratlanul meg nem változott a széljárás. Ez végzetes következményekkel járt a virágzó sumér városállamokra nézve. Ur III. dinasztiáját elborította a radioaktív porfelhő és mindenkivel végzett, aki nem menekült el időben. Az annunakik közül sokan elmenekültek, de még igy is voltak, akik sugárfertőzést kaptak. Bau istennő Ninurta felesége Lagash városában kapott végzetes sugárdózist miután Ninurta a Sinai-félszigetre ledobta az egyik bombát. Nannar és Ningal Ur város zikkuratjának pincéjében rejtőztek el, de Nannar mégis megfertőződött. A városokból az emberek Enki tanácsára még a felhő elött elmenekültek. Enki felesége Ninki elszált, mint egy madár Afrikába az Enki által létrehozott támaszpontra. Eridut nem érintette a felhő és Enki biztos távolságból figyelte az eseményeket. Marduk és Babilon sértetlenül átvészelte a szönyü időket. Marduk még az események elött megkérdezte Enkit, hogy mit kellene tennie. Enki azt tanácsolta, hogy mindenki meneküljön el minnél meszebbre vagy rejtőzzön el a föld alatti járatokba, ha a bombát bevetik. A Sinai-félszigetre ledobott töltet azonban nem csak a sumér városállamokat, hanem a Holt-tenger medencéjében fekvő városokat is megsemmisítette.

Bizonyára mindenki hallott már Szodoma és Gomora a két bűnős város elveszejtésének történetéről, ha máshonnan nem, akkor a Bibliából. Emiatt nem bocsájtkozom ismétlésekbe, hanem rátérek a lényegre, amely a városok létezésének bizonyításával foglalkozik. Még 1995-ben egy francia-izraeli-amerikai kutatócsoport elkezdte feltárni a Holt-tenger térségét, mert meg szerettek volna bizonyosodni arról, hogy a városok valóban léteztek és a Biblia valamint a héber szövegek igazat álítanak. A kutatást siker koronázta és mindkét város ősi nyomait felfedezték valamint azt is, hogy azok mélyen a tenger alatt hullámsirban nyugodnak. A történet itt még nem ér véget, mert a városok felfedezésén kivül sok más érdekes dologra is fény derült. A kutatások megerősítették azt, hogy a két várost egy váratlan katasztrófa semmisítette meg, amely során az egész Holt-tenger térsége drasztikus klimaváltozáson esett át. Az expedíció egyik tagja Rene Chazal úgy nyilatkozott, hogy a városokat nukleáris csapás semmisítette meg és erre számtalam geológiai bizonyítékot is találtak. A gránitrétegek mágneses erővonalaiban változás állt be és ez egy helyi kataklizma eredményének és nem a Föld mágneses pólusainak vándorlásának tudható be.

Szodoma és Gomora helye:

A földtani rétegekben számtalan növény maradványát feltárták, amelyekben radioaktív izótopok jelenlétét mutatták ki. Zecharia Sitchin erre a sumér forrásokból kiindulva azt a logikus magyarázatot adta, hogy az események tulajdonképpen a Sinai-félszigetet ért nukleáris támadással függenek össze, amely során a táj teljes arculata visszafordíthatatlanul megváltozott és városok semmisültek meg. A csapást a sumér kronológia az i.e. 2024-re teszi vagyis arra az időszakra, amikor tudomásunk szerint a sumér városállamok elnéptelenedtek. A két dolognak valamilyen formában, de köze van egymáshoz és ahhoz, hogy ilyen váratlan környezeti változások álltak be a folyamközben és a Holt-tenger vidékén. Mellesleg a sumér Ur III. dinasztiájának hanyatlását a régészek azzal magyarázzák, hogy a sumérok túlzott mértékben öntözték a földjeiket és a talajvíz szintje megemelkedett, ami a felszinre hozta a sót (!) igy fokozatosan elszikesedett a vidék és minden lassan sivataggá változott. 

Mint, ahogy említettem az annunaki istenek először Mezopotámiában és dél-afrikában majd Egyiptomban rendezkedtek be. Természetesen Amerikában is fellelhetőek a nyomaik és a világ összes kultúrájában.

De mikor is történt az a fordulat, amikor az istenek jóvoltából az ember a történelem színpadára lépett? Valamikor a IV-III. évezredben teljesen váratlanul szinte minden előzmény nélkül az emberek elkezdtek városokat építeni és élénk érdeklődést kezdtek mutatni a tudományok iránt. A legérdekesebb jellegzetesség, hogy a városok alaprajzát nem spontán, hanem tudatos mérnőki tervezés útján alakították ki, nem úgy, mint a "sötét" középkorban, amikor is jelentős visszaesés mutatkozott az emberiség történelmében. Előre kész minta alapján építkeztek vagyis átvették az annunakik tervezési technikáit és elsajátították a magas tudományok alapjait. 

A fejlődés a régészek véleménye szerint is robbanásszerű volt, ami aligha jöhetett volna létre csak úgy minden segítség nélkül. Az emberek eszeveszett tempóban városokba költöztek majd azokat falakkal vették körül. Kialakították a jogrendszert az isteni törvényeket szígorúan betartatva, elkezdtek írni feljegyzéseket készíteni, szorgalmasan figyelték a csillagokat és mindent leírtak, amit csak fontosnak tartottak és még sorolhatnám. Mi késztette őket arra, hogy ilyen váratlanul elkezdjenek civilizációt építeni ha azelött hosszú évezredekig jelét sem mutatták annak, hogy érdekelné őket a fejlődés?

Valakik összefogták őket és értelmet adtak a létezésüknek, irányt mutattak nekik és egyengették a fejlődésüket a kiszabott úton. Ehhez azonban kapcsolatban kellett lenni az emberekkel és itt jönnek a képbe a zikkuratok, a toronytemplomok.