Magyar Paleoasztronautika Oldal

Az ókori népek sokkal fejlettebb csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, mint ahogy ezt manapság a hivatalos álláspont képviselői beállítják. A Nimrud-tábla az egyik bizonyíték arra, hogy ismerték az égitesteket és a Nibiru bolygót. A tábla egy hatalmas kőfaragvány, amelyet Törökországban fedeztek fel. Ezen a kőtáblán örökítették meg a Nibiru utolsó áthaladását. Manapság érthetetlennek tartják, hogy az ősi sumérok honnan is szerezték a csillagászati ismereteiket. Az olyan régészeti bizonyítékokat, mint a Nimrud-lencse általában besöprik a szönyeg alá és elöjönnek a jól ismert okoskodó, fölényes magyarázatokkal, hogy kiderült a csalás, hamísítás volt a lelet stb. Módszeresen cáfolnak minden olyan információt, ami azt támasztja alá, hogy az asszírok sokkal fejlettebbek voltak csillagászati szempontból, mint azt ma gondolnánk. Ahogy a képen is látható a Nimrud-tábla egy elég jelentős müvészeti alkotás, amelyet azért elég körülményes lenne besöpörni a szönyeg alá. A faragvány a törökországi Nimrud Dag-ban található monumentális szobrok társaságában tekinthető meg. 

 

 

Az oroszlán csillagkép felett három bolygó látható a Mars, Merkúr és a Jupiter a csillagképtől jobbra pedig a Nibiru. A sumérok természetesen ismerték ezeket az égitesteket és azzal is tisztában voltak, hogy a keringésük hogyan viszonyul a Nibiruhoz. A sumér pecséthengereken ábrázolásokat találhatunk a Nibiru pályájának mozgásáról. Olyan kardinális csillagászati pontokat neveztek meg a sumérok, amelyek segítségével a Nibirut azonosítani lehet. Ebben a három fentebb látható bolygónak a Marsnak a Merkúrnak és a Jupiternek kulcsfontosságú szerep jutott. A Nibiru, amikor belép a naprendszerbe legelöször a Merkúrral találkozik. Ekkor együttáll a Merkúr bolygóval és harminc fokos szöget zár be a Föld pálya kistengelyével. A második találkozási pont a Jupiter pályájával történik és szintén kb. harminc fokos szöget zár be a Föld kistengelyével. A harmadik találkozási pont már a napközelpontjával történik. A kutatók szerint egykor éppen itt ütközhetett a Nibiru vagy az egyik holdja a Földdel, amely során az élet átkerült a bolygónkra. A Nimrud-táblán látható konstelláció érdekessége, hogy ötven évenként ismétlödik. Az ötvenes elég beszédes szám mivel kapcsolódik Mardukhoz. A számítások szerint 2012-ben következik be az áthaladás, de ez csak akkor válik biztossá, ha 2009-ben a déli féltekén szabad szemmel is észlelhető lesz a Nibiru. 

A sumér feljegyzések említést tesznek egy eseményről, amely valahol a naprendszerben történt és egy annunaki ürhajó megsemmisülését beszéli el. A tragédiáról Marduk, Enki fia számolt be atyjának. A baleset a Szaturnusz bolygó közelében "a viharok helye" nevü veszélyes övezetben történt. A szövegrészlet arról tudósít, hogy a madár alakú jármű hasa felszakadt és a benne ülő annunakik az életüket vesztették a balesetben. 

"Fegyverhez hasonló valami támadt rájuk: lesből támadt, mint a halál... A szárnyaló, madár alakú Su-Szar melle felszakadt. Az annunakik kik ötvenen voltak, mind meghaltak..." 

Abban az időben, amikor az annunakik a folyamközben tevékenykedtek Anu parancsára Enlil volt az istenek királya. Enlil birtokában voltak az úgynevezett sorstáblák (tup simti), amelyek korlátlan hatalmat biztosítottak a birtoklóik számára. Ez a hatalom nagy felelöséggel járt és körültekintöen kellett bánni vele. Enlil mégis elkövette azt a hibát hogy túl könnyelmünek bizonyult és fürdés elött a tó partján hagyta a hatalmi jelvényeit, a koronáját és a sorstáblákat. A sorstáblákra egyik kollégája egy bizonyos Zú tette rá a kezét, aki akkoriban valamiféle magasrangú biztonsági szakember feladatát töltötte be Nippurban. Zúról csak annyit, hogy egy olyan annunaki volt, aki befolyásos menlevéllel kereste fel Enlil városát és munkát kért Nippurban. A simulékony modorú Zú annyira jól helyezkedett, hogy egy idő után Enlil bizalmát is elnyerte, aki jutalmul megbízta Zút a kapuoszlop őrzésének feladatával. Mindezt egy repülő jármüvel feltételezhetően egy rotoros gépezettel végezhette, erre utal az idézet szövegében a felborzolt tollal való örködés, ami nyilván azt takarta, hogy a tolvaj annunaki egész idő allatt müködésben tartotta a madár alakú égi járművének rotorjait (szárnyait), hogy amint elllopta a táblákat rögtön kereket oldhasson Nippurból.

A sumér feljegyzések igy mesélik el a történteket:    

"Zu a szentély kapuja mellé repült, ott őrködött, felborzolt tollal napkeltéig. Fürdik Enlil a patak friss vizében napkeltekor, trónjáról felkelvén. Hever a földön fém-koronája, melette voltak a sorstáblák is... Zu felmarkolta a sorstáblákat, és így magához ragadta a főhatalmat."

 

Az alkalmat Zú kihasználta és magával ragadta a sorstáblákat majd elmenekült és egy ismeretlen helyen húzta meg magát. Az annunakik elég ingerültnek bizonyultak Enlillel szemben, de senki sem merte megkockáztatni, hogy a tolvaj után eredjen és visszaszerezze a sorstáblákat. Ezalatt Zú a hegyek között bújkált bizva abban, hogy lerázhatja a nyomába eredő üldözöit. A többiek nem voltak hajlandóak a lázadó Zú nyomába eredni, ami elég kényelmetlen szituációt váltott ki közöttük egészen addig, amig Ninurta végül besokalt és elvállalta a sorstáblák visszaszerzését. Enlil fia sem volt szivbajos a sorstáblák visszaszerzéséért minden isten hatalmának a felét követelte vagyis az Enlil után következö tisztséget amibe az annunakik végül kényszerüen, de belementek. Ninurta ezután a rebellis nyomába eredt és valóságos légi csatába bonyolodva sikerült megrongálnia Zú gépezetét, ami ezután lezuhant. Ninurta a "Déli Szél" támogatását élvezte, amely egy olyan harci repülőgép lehetett, ami képes volt a Föld erős gravitációját leküzdve felfegyverkezve légi harcba bocsájtkozni más jármüvekkel. Az annunakik tehát kikisérletezték, hogyan készítsenek olyan újfajta konstrukciókat, amelyek már a megváltozott gravitációs körülmények között is képesek voltak eredményes légiharcot produkálni. Igy nem kellett a fegyverrendszert kipakolni, mint ahogy ezt a kezdetek kezdetén a bolygóra érkezésük után tenni kényszerültek ha azt akarták, hogy a nibirui gravitációs viszonyokhoz szokott Su-Szar repülök fel tudjanak emelkedni. A mitosz a továbbiakban arról számol be, hogy Ninurta kezdetben égi nyilakkal támadta Zút, ám amikor ezek nem bizonyultak elég hatásosnak, mert ahogy a szöveg is említi féluton megáltak a levegöben és nem érték el az ellenséget bevetette a til-lum nevü fegyvert, ami már eltalálta a menekülö Zút. Arról lehetett szó, hogy egész egyszerüen az égi nyilaknak nem volt elég nagy a hatótávolsága és nem érték utól Zút. Ellenben a til-lum, ami a kutatók véleménye szerint egy nagyobb rakéta volt elégnek bizonyult ahhoz, hogy a lázadó jármüvét megrongálja. A sorstáblák igy visszakerültek az annunakik tulajdonába és Zút kirekesztették maguk közül. A sumér hagyományok szerint Zúnak 8 SÁR-ra (28000 földi év) számüzetésre kellett mennie egy azonosítatlan földi sivatagba. 

Az i.e. 556 május 19. a Nibiru eljövetelének és Anu földreszállásának napja volt, ám a várt találkozás elmaradt. Anu nem jött el és emiatt egy kisebb zavar támadt az emberek és az annunakik között. Azon a napon egy váratlan, elöre nem jelzett napfogyatkozás történt. A Nibiru napfogyatkozást okozott, de valami más is történhetett, mert az annunakik hirtelen elhagyták a Földet. Ez volt az a nap, amikor az istenek elmentek. Arról, hogy mi álhatott a sietös távozás hátterében csupán találgatások állnak a rendelkezésünkre. 

Az i.e. 556-ban bekövetkezett váratlan napfogyatkozás a NASA számításai alapján:

Zecharia Sitchin elképzelhetönek tartja, hogy az emberiség feletti kontrollt az annunakik végképp elvesztették és távozni kényszerültek. A NASA számításai szerint az i.e. 762-ben bekövetkezett egy napfogyatkozás, amely asszíriában jól megfigyelhetö volt. Ezt követte egy második az i.e. 584-ben, amely a Földközi-tenger térségét érintette. A harmadik, a redhagyó az i.e. 556-os váratlan napfogyatkozás volt, amelyet a korabeli krónikások fel is jegyeztek, mert sehogy sem értették miért nem tudták ezt elöre megjósolni. A magyarázat kézenfekvö mivel a Hold nem ott volt, ahol lennie kellett és ezt a káldeusok is sejtették. A Napot a Nibiru takarta el.

Az i.e. 556-os napfogyatkozást rögzítő sumér ékirásos agyagtábla jelei: 

 A NASA mindezt Zecharia Sitchin kutatásai és az eredeti szöveg fordításai alapján elemezte ki. Az i.e. 550-ben szintén váratlanul Nannar (Sin) és felesége visszatértek a Földre és Harranban (város Észak-Mezopotámiában) telepedtek le. Marduk fia Nabu-Naid eközben egy új vallás alapjait kivánta megteremteni és emiatt Marduk papjai kiközösítették. Nabu-Naid az eseményeket követően számüzetésbe vonult a mai Szaud-Arábia területére. Ekkor jött létre az ősi pogány arabok vallása, amelyben 360 különféle istent tiszteltek, ezek közül akkoriban csak egy volt Al-ilah. Nannar (Sin) és a felesége már öregek voltak. Valójában róla mintázták Al-ilah alakját, az ő nevét viseli a Sinai-félsziget is feleségéről pedig egy várost neveztek el az emberek. Nannar (Sin) volt az ősi sumér hold isten, éppen emiatt a pogány arabok a félholdat megkülönböztetett tisztelettel övezték. Az i.e. 460 a görög városállamok felvirágzásának a kora volt. Túl voltak már a perzsákkal folytatott véres háborúkon, de a vészterhes idők még közel sem értek véget. Az i.e. 331-ben Alexandrosz (Nagy Sándor) miután Macedóniából egyesítette az ősi sumér birodalmat bevonult Babilonba, hogy Marduk áldását kérje a világ meghódítására. Marduk azonban ekkora már halott volt. Mardukot késöbb Nabu-Naid is követte s igy már a régmúlt nagy istenei mind megtértek az őseikhez. Az i.e. 323 Alexandrosz máig tisztázatlan körülmények között meghalt Babilonban. Fiatalon feltehetőleg mérgezés végzett vele, de ez soha nem derült ki mivel a sírjának helyét hétpecsétes titok övezi. A régi idők istenei mind meghaltak. Az útódaik és követöik, akik még ismerték az annunakik hátrahagyott technológiáit a jelek szerint tovább probálták befolyásolni immáron a háttérben megbújva az emberiség történelmének alakulását. Az i.e. 60-ban a titokzatos istenek által támogatott Római Birodalom katonái Baalbek városában felépítették a Jupiter templomot majd betörtek Jeruzsálembe és kifosztották a Salamon templomot. A templomból értékes (arany) tárgyakat vittek el, amelyeket valamilyen rejtélyes okból nem olvasztottak be, ezeknek a tárgyaknak a további sorsa ismeretlen. Az i.e. 0 körül (a dátum bizonytalan) megszületett Jézus Krisztus szeplötelen fogantatással. Az i.sz. 622-ben szinrelépett Mohamed proféta, akit születésétől kezdve Gabriel arkangyal pártfogolt. Ő volt az utolsó próféta. Gabriel utasításai alapján Mohamed Medinában követöket gyüjtött és elfoglalta Mekkát. Ezután már csak egy isten Al-ilah kapott helyet a Kába kő szentélyében.