Magyar Paleoasztronautika Oldal

Az előző bejegyzéseimben utaltam arra, hogy léteztek olyan kultúrák a Földön, amelyek uralkodói dinasztiái fejlett technikai eszközökre támaszkodva vezették az embereket.

Nemcsak Egyiptomban, hanem a Földgolyó különböző egymástól elszigetelt pontjain találhatunk erre utaló nyomokat. A legtöbb kultúrában felbukkannak olyan közös ismertetőjegyek, amelyeket ugyan a szakértők nem akarnak észrevenni, de vitathatatlanul arról árulkodnak, hogy ezek az ősi civilizációk ismerték egymást. A témával foglalkozó kutatók szerint két jól elkülöníthető magyarázat létezik az ókorban felbukkanó anakronisztikus készülékek létezésére.

Az egyik elmélet szerint a Földön létezett valamikor réges-régen egy a mainál fejlettebb szupercivilizáció, amely valamilyen ismeretlen okból (katasztrófa) megsemmisült és a túlélők azt a tudást adták át az útókornak, amelyet meg tudtak menteni a pusztulástól. Ők voltak az atlantisziak és a leszármazottaik azok az istenkirályok, akik az általam említett fejlett készülékeket használták, hogy uralkodjanak  az embertömegek felett. Az elmélet legismertebb hazai képviselője Nemere István, aki két könyvet is írt ebben a témában (Egyiptom titkai, A fáraók titkai), valamint a külföldi kutatók közül Graham Hancock, John Anthony West, Robert M. Schoch és Robert Bauval. Schoch és West hivatásos kutatók, akiket csak lázadó régészeknek neveznek, mert szembe mertek helyezkedni az elavult régi nézetekkel és a modern tudományos értelmezés alapján akarták feltárni a régi műemlékeket. 

A másik elmélet már inkább a Földön kívülről érkezett istenek szerepét hangsúlyozza ki. Ennek a témakörnek a leghíresebb és legellentmondásosabb képviselője Erich von Daniken, akit rengetegen támadtak az elméletei miatt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna  igaza bizonyos kérdésekben. A másik nagy kutató, akinek a könyvét mindenképpen ajánlom a Paleo-Seti iránt érdeklődők figyelmébe az Zacharia Sitchin sumerológus a tizenkettedik bolygó című könyve, amely magyar nyelven is megvásárolható.

Sitchin sem amatőr kutató, hanem hivatásos szakmabeli egyetemi tanár, aki forradalmi úton közelítette meg az ősi sumer szövegek értelmezését. Félreértés ne essék, nincsen szó semmilyen belemagyarázásról. Sitchin csak azt tolmácsolja, ami a szövegekben áll, csupán modern szemmel értelmezi az ékírásos táblákat. Őt is megvádolták már azzal, hogy jól fizet neki ez a Nibiru mese, amit a könyvében is taglal, de azt hiszem, ne menjünk el ebbe az irányba. Egy közeli példa Zahi Hawass, az egyiptomi régészeti intézet vezetője, aki köztudottan gyűlöli a Paleo-Seti kutatókat szabályos kis showmüsort kreált magának, amikor a Nagy Piramis máig vitatott un. Gantenbrink aknájának a feltörését közvetítette a televízióban. Ő is szép summát bekaszírozott a show miatt, ami után még mindig nem tudjuk egyértelműen, hogy mi is van az akna ajtaja mögött.

Ezékiel próféta látomásáról már mindenki hallott és azt hiszem nem szükséges ismétlésekbe bocsátkoznom.

Most inkább a látomásban szereplő repülő szerkezet eredetéről szeretnék pár szót ejteni, mert azt hiszem a kerubszekér, amit Ezékiel látott valójában egy vimana volt. A vimánákról röviden csak annyit, hogy az óind civilizáció így nevezte azokat a repülő szerkezeteket, amelyeket az istenek és a kiválasztottak használtak. A vimánákból több fajta létezett az ősi szövegek tanúsága szerint. Az egyik típus a rukma vimana egy nagyon jellegzetes szerkezet volt és leginkább egy repülő hegyre emlékeztetett.

A rukma vimána 3D rekonstrukciója a Vimanika Sastra alapján.

Miután átnéztem az ókori Egyiptomról szóló paleoasztronautikai témájú forrásokat és papiruszfordításokat, arra a következtetésre jutottam, hogy az ősi Egyiptomban valamiféle titkos űrprogram zajlott.

A szent szövegek visszatérő motívuma a transzcendens utazásra való felkészülés. A fáraót arra készítették fel, hogy ha eljön az idő, akkor megkezdi az utazását az égbe a csillagok közé, ahol találkozik az őseivel és az istenekkel. Ám a jelek szerint nemcsak a királyt, hanem minden arra alkalmas személyt alávetettek ennek a kiképzésnek, amit akkoriban beavatásnak neveztek, hiszen olyan titkokba nyertek betekintést, amelyekről nem beszélhettek soha senkinek.

Az egyiptológusok gyorsan elintézik a problémát azzal, hogy a fáraó egyfajta jelképes asztrális utazásra indult és semmi több. Az egyiptomiak úgy tartották, hogy az isteneik egy messzi világból az Iribu nevű csillagról érkeztek, aminek a szárnyas nap volt a szimbóluma. Az ősi feljegyzések szerint az Iribu a Dat rendszerben található az Orion csillagképben. Mindenesetre érdekes, hogy az egyiptomiak ennyire pontosan nyilván tartották a különféle, istenekkel kapcsolatos eseményeket. Az egyiptomiak tehát tudatosan készültek a nagy utazásra az istenek világába, egy másik világba, amely sokkal szebb és kellemesebb, mint a Föld. Később ez az űrprogram nyilván elsilányodott és a technikából misztikus varázslat lett, amit a halott kultusszal kapcsoltak össze. Nem véletlen, hogy az ősi egyiptomiak a maguk módján kivétel nélkül a másik világba készültek feltehetőleg az Iribu bolygóra, ahogy az istenek azt megígérték. 

Az úgynevezett "memphisi kő" az istenek érkezését beszéli el. A követ a bonni egyetem egyiptológusa Walther Frank fordította le és ekképpen hangzik a szöveg:

"Emberekhez hasonló, istenekkel egyenértékű lények érkeztek sok ezer évvel ezelőtt az űrből a Földre. A hazájuk az Orion csillagképben volt: az Iribu bolygó, amely a Dat rendszerben található. Az istenek élő fizikai lények voltak, és azért jöttek, hogy nekünk bölcsességet és tudást adományozzanak."

Szinte minden kultúra őrzi az emlékét az égből alászálló nagyhatalmú isteneknek, akik az emberiség számára elhozták a tudást.

Mint, ahogy az ókori egyiptomi űrprogramról szoló bejegyzésemben is írtam a memphisi kő kapcsán, az ősi időkben istenek érkeztek a Földre és megtanították az embereknek, hogyan alkalmazzák célszerűen a környezetükben fellelhető természetes erőforrásokat. A legrégibb beszámolók a mezopotámiai, egyiptomi és óind szent szövegekben lelhetőek fel, de bármelyik ősi civilizáció mitológiájában találkozhatunk az istenek érkezéséről beszámoló feljegyzésekkel. 

Az ősi istenek a sumér ékírásos táblák szerint egy távoli óriási bolygóról a Nibiruról jöttek a Földre. Erről bővebben Zacharia Sitchin könyveiben lehet olvasni. Érdekesség képpen itt megjegyzem az egyiptomi Iribu, a szárnyas napkorong és a sumer Nibiru kisértetiesen hasonlóan csengenek ráadásul a sumérok a Nibirut a szárnyas nappal azonosították. Az óind kézíratok arról tesznek említést, hogy az istenek más bolygóról érkeztek és képesek más világokat is elérni a vimánáikkal. A kínai források szintén hatalmas madarakat emlegetnek, amelyek a világűrben közlekedtek és egyesek olyan óriási méretekkel büszkélkedtek, mint a Kárpát-medence.